Fórján László
Megjöttünk. Most itten megpihenünk.
Legyen e vidéken délceg népünk!
Ország még nem, de nemzet lehetünk.
Kérdés csak az, mit akar a lelkünk.
Ünnep ez a mai nap nekem.
Felhívtál telefonon engem.
Először hallottam szép hangod,
és beleremegett a karom.
Elhalkult szavad. Tán végleg?
Még hallom a csendbeszéded.
Jelek nekem azt üzenik,
ne szóljak én se, ezt kérik.
Régen volt, de még ma is éget.
Hamar megismerted a véget.
Felfogni is nehezen tudtam,
az idő döntött, nem gondoltam.
Bátor és jó ember legyél.
Pihenj párnás ágyban, míg élsz,
papa itt van, hidd el, nincs vész.
Zenél s köszön tőled a szél.
Elismert, neves hadvezérek virágzó korukban.
Császári-királyi seregben tisztelték a múltban.
Megérdemelt előmenetelük így megengedte,
hogy ne csak ésszel, szívvel is gond legyen a jövőre.
Fűben mezítláb keltem, sétáltam.
De óvatlan voltam s rosszul jártam.
Méhecskére tapostam lábammal.
Ő védekezett. Megszúrt fullánkkal.
Zúg a szél az óvó erdőn körös-körül.
Ez csak álom, vagy képzeletben is megül?
Mire emlékeztet, mire emlékeztet
e táj, mely oly sokunknak még ismert lehet?
Keress jót, a lelkemben találhatót.
Ott dudvát is találsz, nem tagadhatót.
De a felszínen hullámzó érzelem
becsaphat, ezt én féltve érzékelem.
Mátyás király
Kolozsvárott szívott először levegőt.
Igazságos királynak nevezték el őt.
1464-ben koronát kapott Fehérvárott,
tíz országra ügyelt, mint jó király legott.
Tudom-e, hogy sokat ma sem tudok?
Igaz-e szavam, vagy csak hazudok?
Látomás gyötör, lesz-e jótevő?
Értenem kéne, mily lesz a jövő?
Kívánom, hogy a napfény legyen bearanyozó sugarad.
Kívánom, hogy éjjel a hold fénye mutassa utadat.
Az Aranybulla II. András királyunk okirata,
Fehérváron országgyűlésen benyújtott határozata.
Jogi mederbe terelte a nemesség előjogait,
korlátokat szabott nekik, de mint királynak, magának is.
Dombormű jelzi dolgos életed.
Elismerés sajn` kevés volt neked.
Arcod árnyékba hullt ide, s tova,
A múlt folyója emlékszik, hova.
Remeg fonnyadt kezem, mikor írok arról,
mily fájdalom gyöngyözik le az ablakról.
Én látok repedt sarkokat és kezeket,
munkába igyekvő, fáradt embereket.