Franz Mercury
Gyűlöllek, vonz ez a kellemes tánc.
Gyűlöllek, hagyjál, ne utálkozzál!
Régen volt minden, egy jogi kar, egy árny...
Kisfiúk nem isznak kávét, pláne nem együtt, az már a MÁS!
Vigyázz, mert gyűlöllek, ez veszélyes tánc.
Egy kávé mellett szűrt fényben Horatiot nézem.
Mily kellemes, semmi délután!...
Meg nem értett gyűlöletek vastitkai,
a soká nem látott arcvonás
mindig újra hív a nem tudott,
és újra vár egy találkozás
Csillagkazlakon leokádott érzelemnyílások
És lehullott vágyak ide,
Fagyott macskalábnyomban megbarázdált gyémántsíkok...
Hiányt szenvedett a szem okossága,
Igaz lépteiben elgáncsolta a vágy,
Álmot szórt rá, tévelygő béklyót borított tudatára,
Nyergeket kapott hátára, mivel vágyai lovagoltak,
Odvas fák övezték akkor a végső hely bejáratait...
Az egyik század elején milliárdok közül kettő,
Ki tudja? Ki látta? Kik voltak ők?
Milliárdok közül csak kettő,
Mennyi élmény, gyűlölet, emlék,
Milliárdokból csupán csak kettő
Izzad a város,
mocskos, rühes nyár van,
unottan ballag a vén Panni
új, vasalt, almazöld ruhában,
most egy ilyen nyár van...
Új magányból csordulnak a cseppek
Új zenére írt az újhold szöveget
Lassanként köhögtek a cseppek
Hová vezetsz ismeretlen szüntelen?
Franz és Leopold megsárgult gyűrt papíron
Fátyolfelhők takarták a kéket
Az óriáskerékből messze látszott
A Kékbe merült sokat ígért jövő
Franz és Leopold
Lerohant minket az éj, a nagy, sötét, vágy-teli Álom,
Gondolatok ködös rejtelmei villámokkal kapcsolódtak össze,
Gyertyafény a remény, újhold az álom.
Kellemes, idilli, halovány, mosolygó kávészemek.
Köröttünk a megtestesült nem-gondolkodás.
A megtestesült butaság?
Hát... azért bele kell ám törődnöd! Muszáj!
Minden évben pár levél, elfajzott, üres sorok...
Semmibe szállongó, néma, udvarias rímek halmaza.
Aztán pont egy Hungáriára nyíló tetves koszfészekben ismertelek meg
Újra vagy elsőre?
Hat perc mozgó, resti magány.
Hat megválaszolt kérdés...
Már a "Szabó Ervin" sincs itt, hiába...
A fejlődés nem állhat meg!
Május, május! Kiáltva gyermeki fényben,
Naivan röppenő szépen,
Május, te május!
Kacsints te rám!
Hozz már szerelmet, kegyes, vidám!
Miért kérded, mi volt a tét?
Nem ad választ neked semmilyen lét.
Álmokból épített, reszkető várak
Rózsabimbók zajától omlanak silányra.