Franz Mercury

Népszerűség: 64 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Fekete-fehér égbolt

Lassú volt az elfelejtett
Fájdalmak tükörképe az égen
Visszavetülnek tetteink
A fekete-fehér égen

Tovább...

Március tizennégy

Lengtek az ágak a böjti szélben,
Itt-ott már hóvirág tört életnek utat,
Böjti szellő ébresztette a fák gallyait,
A Nap egyre több erőre kap,
Hiába... ez már március, ez már tavasz...

Tovább...

Balázs-áldás

Hideg, februári reggelen gyűltünk egybe eléd
Könyörögni hozzád, hálát adni neked
Imánk tömjénje égbe száll, kegyességgel hallgasd meg
Felajánljuk életünk, szenvedésünk, bűneink
S minden kis jót, mit megteszünk

Tovább...

Angyalföldi metróállomáson

Békés Angyalok földjén napfényben úszkáltak az álmok,
A délután nyugodt percei futottak a hármas metró vonalán,
Lent a mélyben, biztonsági sávon álltak a délutáni percek,
Álmos metrószerelvények nyekeregtek tovább az Árpád híd után.
Zizegtek rajtuk a délutáni, megsötétedett, kormos percek,
Sistergett a vágy a napfény után, lent a metró vonaglott.

Tovább...

A Lélek szabadsága

Kiment a pusztába a Lélek,
Nem tudott olyan messze menni,
Hogy vétkei ne kísérték volna útját,
Kiment a pusztába a Lélek,
De csak magányra talált

Tovább...

Nem!

Ne is kérdezz! Mit kívánsz tőlem?
Elméd rezzenéseit nem veted papírra, más találja ki, keressen...
Magányba rendezett fekete-fehér holdvilágba réved

Tovább...

Füst

Némaság, köröttünk csak csend,
Füst imbolyog a magasba, mélyen, némaságban
Ereszkedik a téli este,
Becsukja szemét egy havas téli nap.

Tovább...

2727

Két év

Két év táltoslovon elszállt idő,
Színtiszta megvetés, gyűlölködő erő.
Akarom akarni...

Tovább...

Ballagás a korona idején

Soronkívüliség ide,
Azonnali megjelenés oda.

Tovább...

Múltat épít a jelen

Elszállt az idő, elrohant egy hajnalon,
Hiába kérlelte a felkelő Nap,
Maradása nem volt, rohant türelmetlenül,
Elment az idő, itt hagyott mindent.

Tovább...

2220

Idelent

Eltűnt virágok romjain mindig épült egy új világ,
Az évezredek őrzik csendben a mindig megújulást,
Egy ideje álomba merült a lélek,
Nagy köd lepte el, egy égig magasló rút éjhomály,
Az újulásban nem fedezte fel többé javát

Tovább...

Jelenlét egy hajnalon

Nyerítve hasadt meg az ég alja,
Kapkodva menekültek az éji álmok is,
Percről percre hasadt, rászakadt a falura a Nap,
Akart-e vagy mégsem, elkezdődött, könyörtelen.

Tovább...

1714

A Föld titkai

A Föld titkai süppednek a hóban
Mi ketten jártuk a folyók városát
Homályba fülledt ódon pályaudvart
A folyó moraja frissítette csenddé

Tovább...

Törmeléknap

Januári, néma csendben lopakodott a délután,
Mintha tudná, ez kevés volt, és korán jön megint az est,
Nem akarta bevallani, hogy menni akart megint korán,
Ezért csak úgy némán, titokban lelépett,
Alig vetted észre, hogy már nem a nap néz rád az égről.

Tovább...

Az átlagos valóság

Unom az állandó vinnyogásodat!
Amúgy meg kösz, hogy kérdezed: valóban. Nem érdekel...
Olvasom tovább azt a szennyújságot,
Hallom, hogy a háttérben, mint valami gépi alapzaj, beszélsz
Ó... mennyire nem tud már érdekelni...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom