Friedrich Ákos István

Népszerűség: 13 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Fércelt remény

Újabb szombat este, újabb versenyt hirdet,
örökmozgó létünk fájdalmán enyhíthet
az a pohár, mely alját fürkészve lesem,
s keresem-e felesen is lelki szemem.

Tovább...

Nemezis

Sors, te balga, mennyekből szökött istenség,
miért űz ily kegyetlen játékot, felség?
Tornácon tolong temérdek foglalt vendég,
nyitnék én ajtót, de félek, nincs rá mentség.

Tovább...

Szívkeringő

Csak egy pillantás volt, szemernyivel se több,
talán egy légy figyelt rá fel, ki most zümmög,
keresi útját és vigaszát, hol nem árt
neki ez a modern kori szív-szerenád.

Tovább...

Lekéstem a vonatot

Ködös volt a pályaudvar azon estén,
mikor a leszálló éj hűs fátyla alatt
egy lány szállt fel az utolsó vonatra,
hogy elkendőzze lelke nyomait sebtén.
Lelke nyomait, sűrű felhőit, mik alant
lobbantak fel vörösen izzó haragra.

Tovább...

Hóesés

Sajátos érzés nézni, hogyan hull a hó,
s hamvas kabátba bújik a kertben lakó
májusi napok gondtalan emlékképe.
Cserjék, bokrok s a denevérek rémképe
lidércként ül az elmúló természetre,
és küldi álomba ijedten, reszketve.

Tovább...

Lélektől-lélekig

Hány utolsó tánc kell, míg lehull a függöny,
s a színészek szemére szárad a műkönny?
Lelked színdarab, boldog-szomorú keringő,
mi együtt voltunk egy érzelmi temető.
Vártam rád télen-nyáron hosszú évekig,
Míg neveket írtál lélektől-lélekig.

Tovább...

11

Halovány lenyomatok

Tengerré cseperedett csendes emlékek,
lármás, miképpen a kandallóban égtek.
Egy mihaszna gondolat, szándék, s akarat,
érzem illatod és csókolom nyakadat.

Tovább...

II. Szonett - A Szerelem

Érzések, mik mentén élem életem,
Látom könnyeid, ez az én keresztem.
Hazudnék szívednek világi szépet,
ígérem, nem festek több hamis képet.

Tovább...

Szonett Hozzád

I. szonett - Erő

Kérhetlek téged még egy momentumra,
Apró-cseprő, utolsó gondolatra?...

Tovább...

Az ódon csehó

Hahotázó emberek, füstös falak...

Tovább...

Hazahúz a szív

Mondd, élnek közöttünk még valódi hősök?...

Tovább...

Utolsó vonat

Hideg az alkony, szállingózik a januári hó,
a távolban füstöl egy ódon vaskohó.
Az utcai fények első játéka megolvasztja a tájat,
de hamis ábránd csupán, a kemény tél nem várhat.

Tovább...

Májusi esők

Jégkristályokkal tarkított tekintetek,
megfagy a levegő, de szívemmel intek.
Feléd, kinek lelke a hóban hagy nyomot,
januári fagyban épült fel templomod.

Tovább...

Életem és egyéb tragédiak

Nézz rám, kedvesem, nyújtsd felém poharadat,
Sokat megélt ez az öreg skót, maradhat?
Látom mosolyod, kicsit mar utóíze?
Locsold a parazsat, kopjon ki egésze.
Szítsd hát fel a lángot, nézd, ahogy elégnek
Perzselő tüzében a múló emlékek.

Tovább...

Alkonyat a bérceken

Alkonyodik, későre jár már, szürkül az est,
a lenyugvó, büszke nap ijesztő képet fest.
A távolban magasodnak a kietlen bércek,
ha kilépnék az ajtón, ránts vissza, kérlek!

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom