Fülöp Gábor Károly
Záhonytól keletre
egekből hegyekre
árnyékot bólogat
viharos alkonyat.
Kígyó vitéz és Rák kisasszony
találkoznak a patakparton,
ketten együtt mennek tovább,
andalog kígyó meg a rák.
Ne törjön össze életed!
Meteorológus vészjelek
rossz érzete, ha már elővett,
kényszerrel bár, nevessed őket!
Fejemben képzelet-tengerészek
hajója láncról tovaring,
horgonyt tépő viharenyészet
jó parancsnokot óva int,
fantáziám matrózai merészek,
de sokan zsákba varrva már,
kiket a hajóstemetések
hullámsír ölelő öble vár...
Csirkefogó, álnok idő,
álmodozó bajkeverő,
napsugarán árvacsalán
növekedik árokpartján.
Korán érzi végét a tél,
nem fütyül már északi szél,
egy csenevész felleg-egész
ég magasán fenn heverész.
Szerelem, barátság, gyűlölet, vadharag,
rajongás hazáért, ez voltál tenmagad!
Nem volt benned hamis, nem volt benned álság,
Nemzeti dalt írnod maga a kiváltság!
Megy az óév, jön új, másik,
megszületik, míg az vásik,
mit érdekel, holnap mi van,
ha a holnap bizonytalan,
ha a Covid halált okoz, ...
Betlehemi csillag
házatokra ragyog,
fényével belepve
ajtót és ablakot.
Hol volt, hol nem...
Karácsonyeste
mesét mondott
a hóemberke.
-Hóember, hóember,
egyedül vagy, látom! -
csipog a vörösbegy
magas, havas ágon.
A Mikulás zsebkendője
sok kis bogocskára kötve
pont annyi, ahány ajándék,
színes golyó, labda, játék,
síléc, szánkó, búváruszony,
vele telis-tele puttony.
Figyeljetek, gyerekek,
mesét mondok tinektek,
hol volt, hol nem volt...
nyílik most a Mesebolt!