Füzék Árpád András

Született: 1986. május 30.

Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Aranysárga ősz

Kinézve az ablakomon látom,
odakint csendesült a szél,
s csendesült szélben kint faágon
napsugár kezdett új mesét.

Tovább...

Bánat

Alvásra szólít a fülledt, nyári éj,
az ágyamba csal, kint nincs semmi fény.
Alszanak fent az égen csillagok,
alszik a karámban a jószág, s álmodik,
én is álmodok bársonyos, hamvas csókodról,
puha ajkadról, mely az élet erejével
magához láncol.

Tovább...

Kint járok, távol

Kint távol, bárhol, hol felhők járnak,
sugdossa szél, még várlak s csodállak
záporba vonva, szívemhez húzva,
harmatot érve, lágyan karolva.

Tovább...

Rozsdás kilincs

Vályogból kirakott kis szoba-konyha áll
a vidék elmorzsolt, elnyűtt oldalán,
csapodár szél is ritkán jár ide fel,
botorkálva, de mindig kincset lel,
kit korán tép ki az ágyból a hajnal,
s földet mível az görbe bottal.

Tovább...

A les mögött

Kint magason a les mögött bokros erőd,
civakodó gally ma vesszőt ostromol,
rügyeznek az újabb hajlatok ott, fent,
szívem magasról hiányod mivoltába reng.

Tovább...

Mostoha gyermeke vagyok a holdnak

Mostoha gyermeke vagyok a holdnak,
sötétség alatt vadak csaholnak.
Elsőszülöttje lettem a napnak,
gyámoltalanja e torzult világnak.

Tovább...

Mély erdőben

Gyermekkoromban de szerettem
sétálni a mély erdőben!
Sétálni a mély erdőben,
míg a zsákom teli szedtem.

Tovább...

Nekem is hozhatott

Nekem is hozhatott valamit az éj;
szürkületkor ébredtem, s átölel a dér.
Másnak is hozhatott sokféle csillagot,
sokféle sorsokat, nekem csak dért hozott.

Tovább...

11

Titkot sodort

Titkot sodort a szél megint ma éjjel
és elárulta mindazt, amit érzel
én elhittem, mert azt hiszem, ismerlek
elhittem, mert tudom, hogy szeretlek

Tovább...

Fagyjak jéggel

Hagyj rideg, komor - rühes téli éj,
Hagyj, fehér párnán had pihenjek én.
Nem kérhetek a szél ellen sem csendet...

Tovább...

Kibuktatott temető

Taszíthatsz tündöklő, vörös színben izzó,
puhára szitált, magtalan iszapba.
Mélyebbre, mint a kacskaringós út
a domb alatt, ahol a templom fejjel
lefelé áll, és mutogat, integet talán.

Tovább...

Évszakok

A tél;
a tél most csak hallgat,
magába roskadt
hólabdák szállnak,
jégkönnyek hullnak,
- ott ahol a nap érint és megsimogat...

Tovább...

Ó te kis könnycsepp

ó, te kis könnycsepp,
majd ronggyal töröllek,
s szemeimben fuldokló
száraz partra löklek.

Tovább...

Éjszakában hulló csillag

félve nézek magasabbra,
más nem is lát el oda,
én ma éjjel csillag vagyok,
csak az, amely sosem ragyog.

Tovább...

Idő

Pazarlod a perceket
átléped az időt.
Életed lepereg,
s nézel merengőn.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom