Gabipapa74
Március 15-re
Ünnepelj, Hazám, te drága anyaföld,
Hol vakítón kék az ég s virágos, zöld a föld.
Hol pacsirta dalára vadgalamb felel,
Hisz a világ most minket ünnepel.
Szeress.
A szád rojtosra beszélheted,
A csillagokat el nem érheted.
Múló idő
Az óra lassan nyugovóra int,
Letelt egy hosszú nap megint.
Ez a nap is olyan, mint a többi.
Nincs benne, ami különleges,
Épp ma kellett a világra jönnöm,
Ma lettem éppen kéthetes.
Hazánkért
Elmondhatod számolatlanul,
Ki e szavakból semmit nem tanul,
Aki nem tudja, sosem érti meg
Mi a haza, mi a szeretet.
Nosztalgia
Születhettem volna cifra palotában,
Nem a faluszéli, fazsindelyes házban...
Ünnepel ma az én kis asszonyom,
Szemében csillan a Nap sugára,
Emberek! Nagyon vigyázzatok!
Ne lépjetek a lába nyomára!
Óév nagyapó már pakolja zsákját,
Ellenőrzöm, nehogy itt hagyja a nagyját.
Platánsoron
Pirkad a hajnal, köd üli a várost,
Szellemvonat sikkant messze, távol,
Elsárgult, rőt levél indul útnak
Egy nagyatádi öreg platánfáról.
Ősz
Az idén - biztosan utoljára -
Bimbót hozott kertünk rózsafája.
Vázába tettük, s az idő hogy múlt,
Az első szirom máris lehullt.
Soha nem lesz...
Költő lettem,
Azzal büntetett az Isten,
Hogy az igazgyöngyöt disznók elé hintsem...
Őszi merengő
Már száraz ággal intenek búcsút a fák,
Lehullanak az elsárgult levelek,
Ne mondd, csak súgd meg: mi lesz teveled,
Ha nem fogom a kezedet?
Naplemente előtt
Életed fonalát lassan gombolygatod,
Hosszát már megszabták, régen megadatott.
Időd azzal töltöd, mivel te akarod,
Uram, legyen meg a Te akaratod!