Gábor Ildikó
Mint egy jó kertész, olyan voltál.
Mi pedig a mag, s te neveltél, gondoztál.
Reggel, mikor felébredtem,
Kimentem a mezőre.
Nem találtam virágot,
Így felültem egy felhőre.
Élt egyszer két szárnyas bogár,
Domokos és Aladár.
Aladár vékony szúnyog volt,
Tanult, művelt, megfontolt.
Sarkantyúval jár a kakas, szakállas a kecske,
Maszkot hord az arcán a kis mosómedve.
Történt egyszer, réges régen,
Havas mező közepében...
Élt egyszer egy hóember,
Úgy hívták, hogy Szilveszter.
Ha az égre feltekintek,
Gyermekszemmel azt látom,
Kívánságok hosszú sora
Száll az egész világon.
Ha lehullt a hó, mindenki azt várja,
Mit hoz a Télapó piros puttonyába`.
Rénszarvasok segítik hosszú, esti útján,
Kicsi manók ülnek aranyozott szánján.
- Háp, háp, kiskacsám, gyere haza gyorsan!
Kacsamama hápog a nagy, kerek tóban.
Kristálykastély legmélyén
selyem ruhát viselve
királyleány korcsolyázik
mosolyogva, nevetve.
János juhász nyújtózkodik.
Jámbor jószág játszadozik.
Játékdoboz alján
Mit találtam én?
Hét bábu játszott
A láda legmélyén.
Hét pici törpe
mind leült a földre.
Sokat tanakodtak,
nevet választottak.
Hull a dió le a fáról,
Eljött az ősz csodaországból.
Keze barna, lába sárga,
Haja ezüst ködbe mártva.