Gál Mária

Gál Mária

Született: 1940. május 22.

Népszerűség: 61 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A csend szava...

Földre szállt az éj madár,
ráteríti sötét fátylát,
elnyeli a lét zaját
csendben alszik
a világ.

Tovább...

Az élet iskolája

Elrohant az idő, ledobta nehéz láncait,
itt hagyta halomban éveink ráncait,
hervadt mosolyunkat, kusza vágyaink,
a félig kimondott szót, a kérdést,
melyre válasz nincs.

Tovább...

Édesapám hegedűje

Apám szava, minden álma,
hegedűjén keltek szárnyra,
kacagott és sírva dalolt,
szíve, lelke így
mulatott.

Tovább...

Édesanyám virágai

Rád gondolok, szívem, lelkem megremeg,
milliónyi tarka virág írja neved, az égre fel,
meséidből, dalaidból
koszorút font a rét,
mindazt, ami körülölelt,
így adtad át, nagyon rég.

Tovább...

HŐSÉG... riadó

Sírnak a fák, levelek befelé fordulnak,
ne lássák szomorú, lassú halálukat,
bokrok és virágok nem integetnek,
a lágy szellő elkerüli őket.

Tovább...

Élet-szó-játék

Ez az élet, nem az az élet,
melyre vágytunk olyan rég,
ez az élet, az az élet,
mely boldogságot nem ígér.

Tovább...

Utak

Elmúlt éjfél, szememre nem jön álom,
gondolatban ismeretlen úton járok,
még vannak utak, még vannak újak,
már azt hittem, mind elfogytak,
hol a határ, hol nincs tovább,
hol koppanva hullik le a vágy,
vakon jár az ember tovább,
miközben rejti bánatát...

Tovább...

A szemed...

Égi felhők könnyei
legördülnek, csillogón,
szemünk tükre
lelkünkben,
mindörökre összeforrt,
őrzöm szemed, mert
benne látom a világot...

Tovább...

Hegedű /1/

Csak hallgatom zengő hangod
millió rezdülésű, szép dallamát,
szerelemről szól az ének
aranyló nap alkonyán,
sosem látott, kedves arcod
dereng a fényen át,
elmerülve lelked
bársonyán.

Tovább...

Csillagok

Mikor "belső" utamon
andalogva járok,
értetlenül nézem a világot,
ezernyi gondolat gyötör,
miért látunk oly sok,
sötét felleget,
e világban egyszer élünk,
önzetlenül szeretni, szívből...

Tovább...

Gondolat...

Ha sokáig magad maradsz,
hű társad lesz a gondolat,
válogatja érzésidet,
mit lehet és miért mégsem.

Tovább...

Tél...

Nézem a fehér külvilágot
szél nyargal az utakon,
a táncot járó kis hópelyhek
megpihennek ablakomon,
csokrot kötnek jégvirágból
szemem tükre megreped,
a valót már nem mutatja,
csak csillogó jégkristályok...

Tovább...

Hogy felejtselek...

Hogy felejtselek, ha itt még az emlék
s még itt él szívemben az öröm,
mikor oly szép volt a sok év,
nem felejthetek, de köszönöm.

Tovább...

Szívedben, ha

Szívedben, ha gyűlölet lángja ég,
tollad írásra ne emeld,
hiába szól - a szó szeretetről
hamisan cseng, hazug lehet,
ha nem tiszteled embertársid,
legyen bőre fehér, barna, fekete,
méltatlan vagy költészetre,
gyorsan nézz a tükörbe...

Tovább...

Filléres emlék...

Emlékszem egy pillanatra, mikor
tekinteted mellettem elszaladt,
a hosszú napokra, mikor meséket álmodtam,
egy mosolyra, egy hangra, egy szóra,
mely örök rejtély maradt,
egy ölelésre, mely egy táncot akart...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom