Galambos István
Úgy jöttél, mint
elesettek,
beteg lelkek
gyógyítója,
így nem csoda -
városszéli
istállóba
történhetett...
Sziréna bőg, retteg a lélek,
rombol a gőg, emberek félnek.
Hol bujkálsz, szeretet?
Mondd már, hogy mért` lehet
ott - olyan rút, kegyetlen élet?
Ma van advent
első napja -
hogyha jöttét
Te is várod,
koszorúdon
ég a lángod -
ontja fényét
első gyertyád.
"Legyen meg a Te akaratod!"
Ha nevedet
megszenteltem -
országod is
a szívemben -
akkor már csak
egy hibázik
ahhoz, hogy én
kérhessek is...
"Jöjjön el a Te országod!"
Jézus mondta:
Ő országa
nem úgy jön el,
ahogy várjuk,
nem mondhatjuk:
megtaláljuk
itt vagy amott.
"Szenteltessék meg a Te neved!"
"Szent vagyok ÉN",
rég` hangzott el -
Hóreb hegyén
üzent Isten.
"... aki a mennyekben vagy"
Cseppnyi lelkek
távozóban,
egyre többen
érkezőben -
tisztulóban.
és kérése
Fájdalom éled a testben, fészke is él a fejemben.
Görnyed a gyenge derék - ágyba visz, állni nehéz.
Fiam születésnapjára
Szépen indult - sikered volt,
azt csináltad, amit szeretsz -,
elismerés fölfelé tolt,
örültünk, hogy Te "az" lehetsz.
Mária vágyakozásban - szent Fia nincs Efezusban.
Készül ez útra felé, lelke az úgyis övé.
Érzi a vég közeledtét, húzza az ágya a testét.
Asszonyi társai búban, csendes apostoli gyász van...
Bántó, ahogy vakít a nap,
nagy a hőség, engem fullaszt -
befűtöttek a világnak
szárad szirma szép virágnak.