Galazek István
Zöld szín, ismeretlen,
Idegen,
Belépve végtelenül rideg,
Hogy él még a kisember benned,
Ki döntésre vár...
Szomorúság nézni,
Ahogy elmész mellettem,
Még itt a kezem,
Mehetnénk ketten...
Az Országos Meteorológiai Szolgálat jelenti:
Hogy újabb viharos "szerelem" várható,
A vörös riasztás - mi nemrég volt - helyett
Egy szőke ciklon veszélye fenyeget.
Durr, aztán megint:
Durr és bumm...
S az égen tűzvirágok
Szállnak csillogó fényben
Vakvilági, süket emberek
Falanszter-konyhára gyülekeznek,
Saját kreált magányukból
Mobiljukba menekülnek
Szerelem feketében
Szeretem. Én magát szeretem.
Bolond vagyok. Ezért megtehetem.
Korlátlanul, gátlástalanul
Kimondom én, mi éppen dúl.
Fáradt a csend a hajnali fényben,
Sziréna sikolya sír fel a szélben.
Valakiért történik mindez,
Segítségre szorul egy ember.
Vissza a gyökerekhez
A tenger lágyan simogatja
A strand szürke homokját,
Éjszaka van, indulok hozzád.
Képzeljétek: tegnap
Találkoztam az Ördöggel
Pokol kapujában
Ücsörgött egy nagyfröccsel
A harangvirágba
Gyöngyöt sírt a hajnal,
A nap még mosolyogva
Vár a másik oldalon,
Madárhang röppen szelíden, vígan,
Ég kékjét üdvözölve napcsodára vár,
Kottája még: Göncölszekér...
Taníts meg újra szeretni,
Taníts meg újra Boldognak lenni,
Sírni, nevetni,
Egymásnak örülni,
Embernek lenni...