Galazek István
Történt: hogy egy piciny cinke
Zord, havas tél közepén
Ott csücsült egy kopár bokor
Ágának a legszélén...
Nyuszkó hava
Ha az életed akarod érteni,
Kezdj egy fűszálat szeretni
Félek, hogy visszatérsz te még,
És újra mindent kezdhetnénk.
Kérlek, ne hívj s ne válaszolj: szeretsz-e még!
Szóvirágok csokorban hajolnak,
Gyönyörű szívedhez szeretettel szólnak,
Köszöntelek,
Szülinaposka!
Falusi emlékkép
Patkókoppanások a hajnali ködben:
Knap, knap, knap, knap...
A szürkeségben egy lámpás dülöngél,
Friss fejést visznek - érik a tél.
Kereplők recsegnek, régmúltról fecsegnek,
Fapofák rémisztve ijesztegetnek,
Hideg van, mégsem fázik senki,
Jó dolog a telet temetni
Virágok
A szerelemnek nincs kijelölt napja,
A szerelem jön, utat tör, kiált, őrjöng,
Elhatalmasodik, kétségek közt senyved,
Odalesz minden józan értelemnek...
Puha dunna fedi a kerteket,
Puha takaró, fehér világ,
Lépteim nyomán madár megpihen,
Érzem a télnek illatát.
Ha a gondolat előbb jár, mint a kimondott szó,
Az ember nehezen irányítható
Jó emberekkel jó találkozni,
Feltöltődni általuk, életerőt kapni,
Hogy szeretetüket megsokszorozva
Szükségszenvedőknek tudjuk továbbadni.
Félig tele...
Ha már megszülettél,
Legyen az a dolgod,
Hogy az élet problémáit
Bátran megoldod.
Mutató
Új év, új fogadalom,
Mintha megváltozna minden
Egy hajnalon,
Pedig maradunk egonknak hatalmában,
Mint csavargó medve, vastag bundájában.