Galazek István
Nézem: A pohár már majdnem üres,
Utolsó cseppjétől csordult ki az élet!
Szeretet
Lassan ősz lesz, vörös, sárga,
Szeptemberre fordul naptár,
Kölykök mennek iskolába,
Elmúlt az utolsó szép nyár.
Szomorú vers
Medve brummog az erdőben,
Mérges: kertje veszendőben,
Utcák, terek, házak, tanyák,
Szűkítik ősi otthonát
Vonal erre, hajlik arra,
Betűt formáz a papírra,
Jelentése akkor lesz,
Ha néhányat hozzátesz.
A Római-parton ülve
A vén Dunát néztem,
A víz illata hívott emléket,
Egy boldog, önfeledt nyári képet...
Életcsók az égtől
Magból, verejtékből,
Őrlik már a búzát,
Lesz jövő kenyérből.
Részlet a "kis herceg" útinaplójából
Jöttem
Láttam
/ Jól "benéztem".../
Ez a világ
Nincs még készen
"Elhibázott" teremtésbe
Emberfajzat
Gerjedt létre...
2020
Kezdetben volt a Paradicsom,
Aztán létrejött az Ember,
Ki döntött - csekély értelmével:
Hinni miben kell!
Kutyasors
Öt óra. A Nap már felkelt,
Kutyus szólítja az embert:
Vah, te Gazdi, menni kéne!
Görcs állott már a vesémbe.
Ajándékvers
Tudod, mit szeretnék
Egy meleg, nyári éjen?
Öledbe feküdni
Egy illatos réten
Fűzfaversek 4
Fűzfa alatt üldögélek,
Belém szállt a bűnös lélek,
Van egy lány a faluszélen,
Annak nincs barátja éppen.
Van a szívemben
Egy lakótelep,
Az lakhat benne,
Kit beengedek.
Fűzfa alatt ücsörögtem,
Szomorú volt Ő is, mint én,
Csend volt, csak a patak dalolt,
Tengerről szólt a költemény.
Mi csak okoskodunk,
A természet bölcs,
Az út: a tisztelet,
Hogy éljen a Föld.
Kérdőjelek
Online házasságra
Nem akarok lépni.
Interneten, Kedves,
Hogyan legyek férfi?