Galazek István
Levél hullott a földre,
Elment mindörökre,
Életet adott fáknak, virágnak,
Levegőt e bűnös világnak
Nővér és a betegei
...gyógyító szert visz a betegeknek,
azok bent fekszenek s várják a percet,
hogy újra láthassák szerelmüket.
Az életet szolgálom,
Születtem, vagyok,
Nem csupán könyvekből tanultam, tanulok,
Az élet - mit adott:
Elfogadtam, hiszem...
Ha tehetném, kővé válnék,
Szobor lennék udvarán,
Karomat kinyújtva felé
Elszántan nézném ablakán
Átutazók
Jönnek-mennek ők, emberek,
Én szemlélem s elmélkedek.
Zöld szín, ismeretlen,
Idegen,
Belépve végtelenül rideg,
Hogy él még a kisember benned,
Ki döntésre vár...
Szomorúság nézni,
Ahogy elmész mellettem,
Még itt a kezem,
Mehetnénk ketten...
Az Országos Meteorológiai Szolgálat jelenti:
Hogy újabb viharos "szerelem" várható,
A vörös riasztás - mi nemrég volt - helyett
Egy szőke ciklon veszélye fenyeget.
Durr, aztán megint:
Durr és bumm...
S az égen tűzvirágok
Szállnak csillogó fényben
Vakvilági, süket emberek
Falanszter-konyhára gyülekeznek,
Saját kreált magányukból
Mobiljukba menekülnek
Szerelem feketében
Szeretem. Én magát szeretem.
Bolond vagyok. Ezért megtehetem.
Korlátlanul, gátlástalanul
Kimondom én, mi éppen dúl.
Fáradt a csend a hajnali fényben,
Sziréna sikolya sír fel a szélben.
Valakiért történik mindez,
Segítségre szorul egy ember.