Galazek István
Rímhegyeket halmozva,
gondolatokat álcázva,
gormába öntve - hogy legyen tükre
az arculatnak -...
Lemondólevél
Hát, szerelem, jól bedőltem neked,
Azt hittem, valóság, azt - mégiscsak képzelet...
Drága Hölgy!
Mélységesen egyetértek: irántam való érzelem - vétek.
Én sem mennék magamhoz, ha megkérném a kezem,
Ám tagadni nem tudom: Tetszik, szeretem!
Toll
Kezébe vett, majd írni kezdett velem,
Így született az írott történelem,
A krónika, a napló, hogy mi volt a szép,
S mi volt az átgondolandó.
Új évtized üzenete:
Feledd, mi volt,
Légy az elme őre,
A tinó is továbbtanult,
Ökör lett belőle!
Jónak maradni jó
Megérteni a világ folyását
Csak részben lehet
Változik megújul
Rossz lesz a jóból
Vagy tán fordítva...
Kinn a fákon hókabátba
Burkolóznak fák és bokrok,
Hótündér az, ki a télben
Ad a tájnak csillámcsókot.
Un/d/iversum
Bankkártyába csomagolt
Ünnepi üzenet
Nem szelíd érintés,
E-mail szeretet...
Ropog a hó a lábam alatt,
Lassan december hatodika.
De jó volt gyermekként várni,
Várni a Mikulásra.
Márton-napi vigasságok,
Régi szokás, népszokás,
Bár - lehet - a libuskáknak
véleménye egész más.
Identitás
Kavicsok, melyeket az ár
magával ragad,
elszakít egymástól,
de a közegben marad
valahol a folyamban...
Az ősszellem felismerése által
halad a világ előre.
Ki-ki a maga szintjén emelkedik
a tudáslétrán.
Láttam sok álmot, szerelmes boldogságot,
Tragédiát és felépülést,
Gyógyult szenvedést
Gyászoltam, térdeltem
Bocsánatért esdve,
Hogy legyek méltó az égi kegyelemre.
Gyönyörű a csend,
Hallgatom a semmit,
Ösztönző, alkotásra késztet,
Hogy legyen valami, valaki belőled.