Galazek István
Életet az éveknek
Erőt a léleknek
Ha már túl sok a jóból
Ne csak magadra gondolj
Távol tőlem,
Mégis itt vagy bennem,
Édes Leány, mondd:
Lényed hogyan szeressem?
Lehet-e olyan földi boldogság,
Mi többet ér lelked üzeneténél?
Szégyen
Könnyű szerelmet szeretnék találni,
Nem kell a legnagyobb hegyet megmászni,
Hogy az ember a csúcson legyen,
Még akkor sem, ha magának hazudni kénytelen
Annyi fájdalom van e világban,
Rémisztő, hogy az emberállat mire képes,
Épít, majd rombol elvtelenül,
Primitívsége így érvényesül.
Jézus szívén,
Mint örök utazó -
Szólok hozzád,
Hogy érjen a szó,
Mi többet ér
Betűrengetegnél,
Mint pillangó -...
A kisszéken ül, a hokedlin füzet,
A számtan háziját készíti éppen,
Nézi a tévét, egy jó film megy,
Elmerül kis szája a vajas kenyérben
Szívek csatája piroslik e napon,
Van a "lávozásra" adatforgalom.
Kutyus volt,
Amolyan farokcsóváló fajta,
Nem volt passzusa,
Nemesi rangja,
Hűségesen - papucsra fekve -
Hagyta, hogy buksiját
Szerető kéz ölelje...
Kis sértés
Hadüzenet nélkül
támadott a szerelem,
már az első nap
meg kellett jegyeznem...
Rímhegyeket halmozva,
gondolatokat álcázva,
gormába öntve - hogy legyen tükre
az arculatnak -...
Lemondólevél
Hát, szerelem, jól bedőltem neked,
Azt hittem, valóság, azt - mégiscsak képzelet...
Drága Hölgy!
Mélységesen egyetértek: irántam való érzelem - vétek.
Én sem mennék magamhoz, ha megkérném a kezem,
Ám tagadni nem tudom: Tetszik, szeretem!
Toll
Kezébe vett, majd írni kezdett velem,
Így született az írott történelem,
A krónika, a napló, hogy mi volt a szép,
S mi volt az átgondolandó.
Új évtized üzenete:
Feledd, mi volt,
Légy az elme őre,
A tinó is továbbtanult,
Ökör lett belőle!