Garai Katalin

Garai Katalin

Született: 1955. január 29.

Népszerűség: 67 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Téli rajz...

Tejszínűen csillog feléd a béke,
az ágak hegyén omlós hóvirág,
fehér rajzolt itt fehérrel fehérre
kimondhatatlan, hűs harmóniát.

Tovább...

A mi jegyességünk...

Eljegyzésem emlékére...

Ritmikus zene lágy melódiáján,
mikor legelőször átölelt karod,
hagytuk elsuhanni, nem tartottuk vissza
azt a titkos, csodálatos pillanatot,
- az a perc volt a mi jegyességünk -
szívem a tiédhez közel reszketett,
ritmikus zene lágy melódiája
ringatta hozzád megtört lelkemet...

Tovább...

Versek, szavak...

Látod: verset írok neked minden éjjel,
te nem vagy velem, s én nem lehetek veled,
hát öleléssé teljesül a versem,
ez minden, amit adhatok neked...

Tovább...

Falevelek...

Kicsi levél, sárga levél,
merre kerget, sodor a szél,
de jó lenne veled menni,
s ott, ahol te,
csendes völgyek rőt avarján,
mindörökre megpihenni...

Tovább...

A lepke...

Mikor az erdők lombjai között
fájdalmas panasszal már az ősz zokog,
s ólmos ködökben dideregve nyárról
álmodnak már az örök ciprusok...

Tovább...

Május éj...

A kertben olyanok a szilvafák,
mint fehér ruhás menyasszony-sereg...

Tovább...

Forradalom...

...kik lerohanják a telet,
s fehér lángjuk, ifjú hitük...

Tovább...

Eső...

Millió könnycsepp, omló és heves,
- felhők, hát így zokogni érdemes?
Nektek mi fáj, csalódás, szerelem?
Hisz odafenn` már ilyen nem terem.

Tovább...

Amikor alszol...

Szerelmet hímzek vánkosodra,
aranyat szórok ősz hajadba,
csókot lehelek két szemedre,
s kíváncsian kihallgatom:
mit susog a szívverésed!?

Tovább...

Áldott a perc...

Csókod lángtüze a számon izzott,
ahogy szájam a szájadhoz ért,
szemed lángszikrákat szórt,
égette íriszembe a szót: szeretlek én...

Tovább...

Őszi ének...

A nevedhez küldöm egyre
ezer kis őszi üzenetem,
karom kitárom messze-messze,
s nem kérdezem...

Tovább...

Néma ima...

Szótlanul néztél
az ég csillagaira,
olyan volt a szemed,
mint egy néma ima...

Tovább...

Egyszer...

Rád nem tudok gondolni másképp,
csak remegő szívvel, szomjazva,
szívemben fájó, tüzes vágy ég,
s e lángnak átadom magam.

Tovább...

Akkor ősszel...

Éltem akkor is?
Színe a színnek, hangja a hangnak
volt már akkor is,
mikor visszhangnak...

Tovább...

Messze boldogság

Kis szobámra ráköszönt az est,
fényrózsákat hint a lámpafény,
asztalomon olvasatlanul hever
egy megkopott, szomorú regény.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom