Garamvölgyi Fruzsina

Garamvölgyi Fruzsina

Született: 1993. augusztus 21.

Népszerűség: 24 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Csokorba kötve

Megszámolni, hogy hányszor múlt el,
Majd hány újból lett mindig ugyanaz,
Hányszor volt eddig, hogy valaminek a vége,
De a másik félnek még úgy is Te maradsz.

Tovább...

Reggel

Szürke és kék fények játszanak körtáncot az arcomon,
De hagyom még. Nem mozdulok, csak tanulom
A mozzanatokat, mit jobbra, majd balra is megtesznek,
A függöny rebegteti a reggeli színeket, s nem lesznek
Vad és őrült táncosok sem, nem toporzékolnak,
Nem hiszik magukat arra valónak,
Hogy felkeltsenek csak azért, mert már reggel van...

Tovább...

Mindennapok

Két lépcsőfok, egy ajtó, ablak.
Ennyi választ el Titeket egymástól,
Most zárul az ajtón a lakat,
Bár testben közel, lélekben távol.

Tovább...

Két évszaknyi csend

Még alszol. Hétvége van és szombat... 6:27.
Egyet fordulsz, én nézlek, de nem kelsz fel még.

Tovább...

Falak között

Egy szoba kopott fala is árulkodik rólunk,
Tudja, hogy hol, kivel és mennyit voltunk
Egy árnyék alatt, s a darabok,
Amik belőlünk maradtak volna, ha maradok.

Tovább...

Utolsó sorok

Belefáradunk a gondolatba, hogy újra ki kell nyitnunk,
Mint egy régi könyvet, s azt reméljük, sosem sírunk
Ugyanazon a fejezeten és ugyanattól a mondattól,
Egy félig kiejtett szótól, vagy egy utolsó darabtól
Belőled, Belőlem vagy Tőlünk,
Vagy már akkor is, ha mindig eldőlünk
A téves irányba, s látod, ez is csak addig szép...

Tovább...

Változ(t)unk

Egy lépéssel mindig megelőzzük magunkat,
Mi vagyunk a legnagyobb akadály,
Hol látszik a lét, hol megemészt a tudat,
Ott a szívből sem lesz más, csak darabár.

Tovább...

Pont egy ütemmel több

Ahogy az első hópehely éri el a kabátujjat,
S az első mosolyt rejti el a távol,
Ha az első közös éjből már csak csend marad
Velünk, vagy akkor, ha csak egyedül ázol,
Ha újra fázik a szív, pedig ketten laknak benne,
Vagy ha újra meghallod kopogását,
Ha az utolsóból valaha első lenne,
S te ott vagy érte, de ő sosem vár rád...

Tovább...

Darabok belőlünk

Pillanatokat hajszolunk rettegve,
Pedig gyakran az orrunk előtt szalad el,
S ha egyet el is kapunk ökölbe tett kézzel, remegve,
A világ elől, vagy néha csak magunktól rejtjük el.

Tovább...

Elfogytunk

Kóválygunk a szívünk vad viharában,
Majd megtorpanunk s megállunk,
Ahogy apró halak egy nagy mocsárban,
Reszketünk, hogy eltévedünk s elázunk.

Tovább...

Hajnal négy

Három óra ötven, ötvenegy, ötvenkettő.
Csomót bont az éjen a hajnal,
Az ágyon már csak egy összegyűrt lepedő
Jelzi, hogy egyszer valaha, a "minket" nemcsak én akartam.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom