Gasteiger Von Jozef Krisztián

Született: 1996. július 17.

Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Száműzött

Mondhatnék bármit,
Mire képes egy toll,
Sercegő tintájával vetve színt
Fehér papírlapon.

Tovább...

13

Állj fel!

1.
Bánthat a múlt tüzek örvényében
Bánthat a jelen kínzó gyötrelmével
Bánthat a jövő viharos árjával
Ne félj!
Állj fel bátran!

Tovább...

Időtlen

Szálltak a fellegek
Ahogyan a nap lement, majd felkelt
Vándor feküdt a porban
Körötte a világ, s az égi tengerek
Forogtak szüntelen s meg nem álltak
Örökké tartó utakat jártak

Tovább...

Az Ostrom

Készen állnak a katonák
De az ellenség is jön már
Ostromgépek minden lépten
Páncélosok az élen

Tovább...

Régi idők

A felkelő nap egyre feljebb araszolt az ég boltozatában
Ahogyan izzó fényével festette meg a világot
Puszta volt a föld, hatalmas hegyek bércei szegélyezték
Csend honolt, ahogyan lovasok vágtattak a távolban
Valahol a sztyeppén
S egyre közelebb kerülve vágtáztak
A lemenő nap fényében
Egy nép érkezett el, hogy beteljesítse sorsát...

Tovább...

A Sors vihara

Zápor futott végig a tájon
Ahogyan a szél elcsendesült
Majd új erőre kapott
Sűrű erdő lombját tépte
Akarva-akaratlanul

Tovább...

Ennyi volt...

Az életem szemem előtt leperegni látszik
Minden csalódás vak vágyakozás
Minden érzés, mi valaha szép volt, enyészik el lassan a sötétben
Csak vége lenne már ennek a fájó történetnek

Tovább...

1848

Mint ki íját vették el
S szolgaláncra vervén
fosztották meg minden reményétől
Hősként tűrte a gyalázatot
Nyugalma csendjében
Lángok fakadtak, a bátorság tüzeként
Megolvasztván a régi láncot...

Tovább...

Múltam

Hosszú évek titkai
Sodortak, majd vetettek el a világnak
Bár célom sok volt
De legfőképp őt megtalálnom

Tovább...

Az élet küszöbén

Nagy harcos lép közelebb
Majd elveti fegyverét
Az ég borulta látván, az arcán mosoly fakad, s derengél
- Jöjjön, aminek jönnie kell
Ha ez a sorsom, hát legyen
De megtörni a szívem egy könnyen nem engedem -
Mondta magában, ahogy a lemenő nap
Árnyékot vetett az arcán...

Tovább...

03

Fegyverrel

A Két harcos rohanvást közeledett egymáshoz
Kardjukat szegezve: Életnek, Halálnak
Az egyik arcán csukja, s szemében a gyűlölet tüze égett
A másik szemében, fénye a fényességnek
Szívében szeretet, s hite a reménynek
A jó s a gonosz küzdelme tart
Mióta létezik e földön az élet

Tovább...

Hősként

Korai szellő futott végig a tájon
Hazáját keresve, a hajnal árnyékában
Huszonhét-ezer lélegzet sorakozott fel bátran
Sokuk szívében érezte, ott a helye
S nem másutt a világban

Tovább...

Ez itt az én hazám

Szemem elé tárul egy új élet kezdete
Bár megannyi sújtás árnyékában is
De helyt áll, fényének ereje
Új idő közeleg
Mely már annyiszor járta át e kicsiny országot
Szavak záporoznak ölre
Nagy haszna volna az összefogásnak
Ide születtem erre a földre...

Tovább...

A Csillagos ég

Vajon hányan nézhetnek fel az égre?
Melyben el van rejtve egy élet
S az idő, mely rohanvást telik néha
A Jó Isten, gyönyörű alkotása

Tovább...

Az Emlékmű előtt

Bár néha halk az igaz szó
Nem múlik soha
Az igazság megmarad
Még ha a hazugság hangzik is ordítva

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom