Gazda Vivien

Született: 1993. augusztus 22.

Népszerűség: 18 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Utálom

Utálom a levegőt, mi élettel fojtogat,
Még jobban a hajnalt, mi új nappal riogat,
A napfényt, ahogy megeszi bőröm fakóját,
A nyarat, mely beteríti magányom világát,
Vigadó emberek hangos moraját,
Ahogy az italos poharakat összekoccintják,
Szeretem a csend nyugtató üresét,
Sötétben születő sok új, szép mesét...

Tovább...

Mindenki hazudik

Ha táncol a napfény a sunyi szemekben
Akkor csak hópehely lehetsz az enyémben
A meg nem bocsájtás mocsara kegyetlen
Nem áll össze a kép széthullik mint a homok a kezekben
Kamu szerepeket húztok hamis ágyakba bújtok
Mocskos titkokban könyékig túrtok
Mégis más életébe nyúltok
Mert magatok elöl is csak fújogva futtok...

Tovább...

Suttogó

Csak suttog a most,
mert ott benn senki sincs jelen.

Tovább...

Ne is mondd

Ne is mondd, tudom, mi a gond,
Unod már, ahogy ott csicsereg az a fránya madár...

Tovább...

Tényleg

Tényleg ennyi volna csak az élet,
Egy kimért kísérlet rongy testekben
Megfáradt lelkeknek,
Tényleg csak férgek lakomája lehet
Minden, mi már halott hús,
Tényleg létűn a fény a szemekből...

Tovább...

A madár

Eshet eső, vagy fújhat a szél,
Egy madár mindig az útnak mesél,
Szól arról, kit szeretett, s ki árulta el őt,
Elcsiripeli azt is, ő kit árult el oly rég,
Hisz az útporra alatt ez is megfért...

Tovább...

Vándor

Nincs is semmi, mi várna rám,
Egyhangúan lépdelve ballagok egy vándor oldalán,
S vándor lettem én is, csak egy utazó,
Ki nem tudja, mikor, hol, és mi lenne jó,
Erényem oly kevés, de annál több a kételyem,
Mint dübörgő vad csorda, lakik bennem a félelem...

Tovább...

Pokol tornáca

Beterít a pokol, tornácán vajúdok,
Megszülöm magam és rögtön elhullok,
Koldus lelkem enni kér, de aztán csak zabálna,
Semmi nem elég, csak ha több és több várna,
De nincs is semmi, csak ugyanaz az üres tér...

Tovább...

Magának él

Csak a harag él bennem
Gyűlöletet zabálok
De tök mindegy hányszor essem el én mindig felállok
Túlélelem azt mibe más már ötször is belehalt
A lelkem legyen könnyű csakis ez ami hajt
Nem érdekel ki mit gondol úgyis keveset szeretek...

Tovább...

Semmitérő

A lélegzetem semmit sem ér
Így csak csendben szuszogok
Önpusztító romboló én már csak ez vagyok
Elindulni nem tudok így egy helyben is elbukok
Próbálkozni sincs kedvem mindig csak elbújok...

Tovább...

Megfulladva

Megfulladtál elveszett eredeti formád
Levedlett bőröd most újra foltoznád
Szakadt cafatokban is gondosan felhúznád
Magadba szippantott torz emlékmorzsák
Mi igaz vagy mi csak kiszínezett képzelet rég nem tartod számon...

Tovább...

Karcos hideg szavak

Fáj, hogy igazad volt,
Recseg fülemben karcos, hideg szavad,
De te ezt már nem tudhatod,
Mert nem is akarod, hogy
Örült vak csavargás, néma világ rongya, csak ez vagyok.

Tovább...

Csitt-csitt

Gyászollak, csak nézem, mi most enyém letehetne,
De másé,
Mindenki undorítóan boldog, és én csak
Ostobán kijátszottam egy utolsó táncot
Egy elfelejtett dallamra,
De elbotlottam, nem voltam több, mint
Az a kis lány, ki egykor fényben fürdött...

Tovább...

Hontalan lélek

Lelkemnek nincs igaz otthona,
testem nem más, mind csomó üres,
mégis zajos szoba.

Tovább...

Vágy

Ez egy börtön
Hol az éveimet töltöm
A test a cella
Az elme a rács
Hiába keresed
Kiutat nem tálalsz...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom