Gebhardt Nóra
Valaki szerelemnek hívja, én szenvedésnek...
Ülök mereven, dermedten az ágyon
az éjszaka közepén, és azt várom,
hogy jöjjön végre szememre az álom,
s ne kelljen rá órákig várnom
Magához szólított Téged a Jóisten,
Magához vett, hogy többé szenvedned ne kelljen.
Éltedben is harcoltál mindig, mindenért,
Megküzdöttél keményen a végső nyugalomért.
Roland,
büszkén mondom ki neved,
s ahogy kimondom, már látom kéken csillogó szemed,
ahogy szerelmesen rám tekint,
mindenki más csak rám legyint,
mert azt hiszik, te is csak egy vagy a sok közül,
s szívem majd másnak is így örül.
Ne menj még kérlek, ne hagyj itt minket!
Maradj még velünk, megadunk mindent!
Drága Mama, kérlek, küzdj és ne add fel!
Meggyógyulsz majd és újra erős leszel.
Költő vagyok, magányos lélek
Az emberek nagy része bizony nem ért meg
Bonyolult érzelmi világ, amiben élek
Fiatalon meggyötört már engem az élet
A világ nélkülem is megy tovább, nem áll meg soha
Akkor is küzdenem kell, ha az élet mostoha
Harcolni, menni, tenni a dolgom
Ahogy a katonák menetelnek a fronton
Olyat adtál nekem, mint előtte senki más
Őszinte törődést, szerelmet, odaadást
Feltétel nélkül, önmagamért szeretsz
S nem félek már attól, hogy egyszer elfeledsz
Megloptál engem
midőn a tolvaj elemeli az értéket hirtelen
észrevétlenül, úgy loptad el árva szívem
...s a fájdalomtól elveszti az eszét.
Mikor kimondta, hogy vége,
csak ültem, és néztem magam elé dermedten,
abban a percben egész lényemben elvesztem.
Én már nem akarok többet szenvedni!
Nem akarok többé sírni!
Nekem már nem maradt más, csak tenni, amit eddig,
írni, írni, írni
Túl korán elmentél, nem ismertelek
A sors esélyt sem adott, hogy szerethesselek
Nem láthattam angyalarcod, miként vidáman rám nevet
Nem hallhattam lágy hangod, ahogy suttogod nevem
Úgy ölelj, mintha jó volna
Mintha minden igaz volna
Mintha lelked megcsókolna...
Az égboltra írnám felhőkkel, hogy mindenki tudja
Vagy elrejteném mélyen, hogy csak a miénk legyen
Fába vésném, hogy a természetnek legyen rá gondja
Vagy erős betonba, ahol sohasem kopik el
Minden egyes szívdobbanás
Minden kis lopott pillantás...