Gébics
Tavaszi sóhajok
A Föld forog, mert tárt karokkal táncolok,
A Föld forog, forog...
"Én Istenem, jó Istenem,
lecsukódik már a szemem,
de a tiéd nyitva Atyám,
amíg alszom, vigyázz reám,
Vigyázz kedves szüleimre
meg az én jó testvéremre,
s mikor a nap újra felkel...
Tájrendezés
A sziklaorom
most lett igazán magas -
kereszt áll rajta.
Papa, bújócskázz velem,
Olyan szűkek a falak,
Megmutatom, hova bújj,
Hogy biztos` megtaláljalak,
De nem tüstént, hisz van idő,
hogy kószáljak, hívogassalak,
Majd rád kiáltok, bújj elő!
Meleg a szél,
dagad a mell,
jönnek a szerelmek
és a forradalmak!
Nem kong a kiáltás: Veszélyben a haza!
Nem próféciálják: Sátáné lesz a java!
Süt a Nap, ő azt iázza, hiába,
zápor söpör, búját belekiáltja,
hersen a rét s a bogáncsot kívánja...
Fehér felhőt lobbant a lenyugvó nap.
Sétálok és érzem, semmim se maradt,
szemlélődöm - mások meg tepernek,
van, aki fut, egy férfi locsolja a kertet,
egy nő kislányt terel - tanul biciklizni,
a fagyizó előtt viháncol pár tini,
egy kopott matróna sétáltat egy kutyát...
Egy munkahelyről távozó lányhoz
Kerestük is egymást, meg nem is,
beszélgettünk is, meg nem is,
adtam is valamit, meg nem is,
adtál te is, meg nem is,
ismertelek is, meg nem is,
mertem is volna, meg nem is...
Esténként meglocsolom a rózsákat,
lesem, ahogyan tövüknél nyüzsögnek
a hangyák,
mozdulataikban velőtrázó kiáltás,
mert gonddal ásott, finom járataikba...
Narancssárga motorom az örömöm,
Nincs benne gép, lábaimmal löködöm,
Felpattanok a nyergére,
Gyorsan itt az utca vége...
Mit szólsz, meghoztam a tavaszt?
toppant elém, s nevetett csobogón.