Gébics
Narancssárga motorom az örömöm,
Nincs benne gép, lábaimmal löködöm,
Felpattanok a nyergére,
Gyorsan itt az utca vége...
Mit szólsz, meghoztam a tavaszt?
toppant elém, s nevetett csobogón.
Nem találtam jácintot,
majd mégis találtam,
az utcán árulták nagy tételben,
a fehér, kék, rózsaszín, fürtös virágfejek
illata varázslatos volt,
de drágák voltak a jácintok,
így nem vettem neked,
pedig holnap nőnap...
Pompádról írtak költők és mesélők,
Mindenki ismeri a várakozás-teli izgalmat,
amellyel feldíszített a család.
Néhány napra a tündérvilágba röpítettél minket,
ágaid között jótevő mesefigurák bujkáltak,
színes varázsgömbjeid, mint apró űrhajók, várakoztak
indulófélben a mesevilágba.
Nézem az éjszakát.
Párás sóhajú fák irigylik a felhők dús lombozatát,
a sarki ház körvonalát játékos fény rajzolja át meg át,
s mint fáradt mérnök, ha a hibát nem találja,
pléhkobakját ingatja egy utcai lámpa.
Hány éves vagy, Mikulás?
Ha képzeled, akár száz.
Szakálladból hó szitál?
Csupán morzsa hulldogál.
Éjfél elmúlt,
és nem tudok aludni.
A zűrzavaros nappal
nehezen kihűlő salakja izzik
erővel lezárt szemhéjaim mögött
a nagyvárosi éjszakában.
A földön tarka levélszőnyeg,
de a fákon is van még színes levél,
a poloskák már a szobába szöknek,
de sok bogár még nászra kél,
madarak dallal kergetőznek...
Harmincöt év -
mit mondhatnék,
hogy köszönöm?
...A koleszterinnel sincs minden rendben,
s akad még néhány rejtélyes kereszt
a legutóbbi labortesztben.
Mint csörgő csermely,
megcsalnék ezer zegzugot,
cseppet kínálnék hűvös csókú lombnak...