Gera Adrien
Reményem már tavaszodik,
Gondolámon raboskodik.
Lélekőrlő hidegség hiteget.
Melengető ravaszság integet.
Őszi pillanat,
Mi lesben elszalad.
Részegítő melankólia,
Atomos láz, eufória.
Zsigeri cédák
tapossák az árnyékom.
Halált köpülve
ringatnak a zsinóron.
Mondd, Vándormadár!
Hogy bírod?
Szárnyaidba szőtt, szép világod
Feltárod vagy búslakodsz?
Voltaképpen... Ugyanazok!
Vonulatok, arculatok.
Bőrbe burkolt istenlények,
Csillagporral szentelt lélek.
Tenger akarok lenni!
Könnyeket elnyelni.
Cseppenként születni...
Vágyod-e az ízesen szépet?
Mikor egy csillag
Hajnali fénybe téved?
Beéred majd egyetlen kinccsel,
Kinek lénye lebilincsel?
Kitárult az elméd,
ökörnyál a mezsgyéd.
Merengésed ezer édes,
érzékletes élet-képlet.