Geréb Csaba
...mint veszett állat, úgy harap az élet,
Habzsolja el előlem a szépet,
S én csak, mint egy gyáva mértéktartó,
A vágyaim vakon féken tartom,
Ha inger ér, hűtöm már a vérem,
A maradékkal be kell, hogy érjem.
Érzek... Manapság nehéz bevallani,
Talán sokan gyöngeségként fogadnák,
De gyönge vagyok előtted hallgatni:
Nélküled üresek a múlt lapjai,
Csak a holnapban bízva élem a mát...
Ez az élet attól szép,
Hogy te nekem itt vagy még,
S az én lelkem attól ép,
Hogy te neki itt vagy még.
A Liliom sírhat,
Elszállt már a sírba,
Már régen letépték,
De maradt benne szépség.
Az erényhez erő kell,
De az én szívem erőtlen,
Mert gyarlónak születtem,
Én is Embernek születtem.
A szíved kulcsát a tengerbe dobtad...
Mától én szabad leszek! Ezt te mondtad,
S hitted, hogy a szívednek nem lesz foglya,
Aki bármikor szívvel átkarolna,
S így a "büszke nőt" te sohasem hagytad,
Hogy a te külsőségedet elhagyja,
Sőt, néha még erőltetted magadra...
A csókjaidtól még mindig égek,
De szavaidtól még mindig félek.
Eltemetem, de mégis felébred
A félelem... S láthatod, hogy reszketek.
Napsütésben, kósza szélben
Sétálsz kedves a réten,
A szél szoknyát lebbent,
Felébreszti mind a lelket.
A lelkem az fájva fáj,
A holnap az várva vár,
S kérve mondok egy imát:
Uram vagy, a teremtőm,
S én fiad, az igyekvő,
A többi közt rejtőző.
Mára már szemtelenül nézek szemedbe,
Mára már nem érint a kezem remegve,
Most már vakon is tudom, hogy merre menjek...
Az idő már nem hasztalan,
Hisz mellettem te is itt vagy,
Pazarlás volt eddig a perc,
Mind az ürességbe folyt el,
De most érzem, minden más lett,
Mert nem érzem már, hogy más kell.
Szavad ülteti belém a hangot...
Egy ősi legenda,
Hol az erő kudarc,
S a rossz szó az fájó,
A húsodba vájó...
Mulatnak a nagy urak,
Mindannyian jól berúgnak,
S részegen haza andalognak,
Kivéve az, ki e helynek ura.
Attól vagyok bánatos,
hogy a lelkem kárhozott,
mert a szívem átkozott,
a Szívecském elátkozott.
Csillag lettél te itt a Földön,
Te lettél nekem a börtön,
De csak addig ragyogsz, amíg hagyom,
Mert én vagyok a te őrangyalod,
S ha esnél el, én alád állok,
A Pokolba is még alá szállok,
Hogy üzletet kössek az ördöggel,
Hogy ne játsszon a bőröddel.