Ghica Izabella Iasmina
Keserves sírásom imádsága
Egy Istentelen hely közelében,
Bűnöm, tanár hazug fordítása,
Minden látszik gyenge szövegében...
A szívem elkezd száguldani,
És nem tudom lelassítani,
Eltűnt a riadalom,
Mert elszállt az uralom.
Végre ténylegesen vallanak,
Kinek látnak, minek tartanak,
Elképednek, bírom e környezetben,
Nem tudják, erősségem törhetetlen...
Anyám akarta volna,
Változzon a tény sorsa,
A valóságot és az igazságot kikötözve
Szabadságomat megadni örökre.
Még mindig itt vagyok,
Égő akarattal hajtok,
Teljenek szaporán a napok.
A túléléshez való vágyaimhoz tartok,
Sose tudom, később mit kapok,
Kiszámíthatatlanul élek, mint a rabok.
Árván, egész idő alatt
Megtaláltam, mivel jár a lakat,
Mutatja, hiányzik a jóakarat,
De most ez egy különös pillanat...
Próbálnék egyenesen mesélni,
Igyekszek védelmet keresni,
Sikerül közömbösséget találni,
És csak a gonoszság tud kiabálni.
Emlékszem a helyzet kezdetére,
Minden vágyra, az összes lehetőségre,
Inkább hagytak a mérgező csendre,
És a megoldást bízták az időre.
Lépem a lépcsőket,
Csak a biztonságot próbálom elérni,
Könny áztatja szememet,
De a kegyetlen békét nem fog mutatni.