Gina Csizmazia
Kinn, a széles pusztaságban
Áll egy kis ház, áll magában.
Roskadozik minden tagja,
Nincsen ember, aki lakja.
A kis folyó a Napot úsztatja,
Aranyló sugarait mosdatja.
A csintalan sugarak játszanak,
A folyó hullámain ugrálnak.
...Esőcseppek hizlalgatták,
Forró nyárnak kincseit
A gondos ősz eléd teszi.
Búcsúzkodik a nyár,
Indul a gólyapár.
Megnőtt már a gyerek,
Erős a kis kelep.
Én vagyok a hagymácska,
Ruhám rőt szín kabátka.
Szeretnek az emberek,
Ezt sohase bánják meg.
Messzi erdők rejtekén
Élt egy kapitális bika.
Amit hordott a fején,
Az maga volt a csoda.
Délben még forró a napsugár,
De a hajnal olyan hűvös már.
Este hamarabb sötétedik,
A reggeli fény késlekedik.
A Szaturnusz holdja
Ez a bolygó csoda,
Tudja a Föld fia
Az Enceladusra érve.
Körülölel lágyan a tó,
Csendes vize nyugtató.
A sok hullám fodrozó,
A víztükör csillogó.
...Gyönyörű a kalapunk.
Nyakunkon egy szép gallér,
Hosszú ruhánk földig ér.
Hold fénye csillan ezüstös lágyan,
Egy boldog óra veled - a vágyam.
Vágyam az álmom, álmom a vágyam,
Két karod ölel forrón és lágyan.
Piroskának gyöngy mosolya,
Kicsi testén piros ruha,
Fején piros, pöttyös kendő,
Igazi kis tündérke ő.
Nyár van, nyár és forró napok
Mackó Melcsi mindig morog.
Téli bundám levetném,
Szellősebbre cserélném.
Csigabiga nagyot gondolt,
Megunta ő ezt a dolgot.
Nincs itt semmi izgalom,
Hangulatom feldobom.
Erzsébeten hallottam,
Ha elmentem, battyogtam.
Aki elment, visszajöhet,
Ott egy néni felénk tipeg.