Gina Csizmazia
Paprikának színe piros,
Mégse mondja azt, hogy tilos.
Paprikának színe sárga,
Szebb ez, mint a sárga spárga.
Mérges lángok harapdálják,
A gerendát körbenyalják.
Sötét füst száll az ég felé,
Elrettent ez a szörnyűség.
Megértek immár az ifjak,
Szülőfáról lepottyantak.
Tudásukról számot adnak.
Nézd a fát,
Mily csodás!
Amikor csak kicsike,
Olyan, mint a gyermeked.
Sete-suta.
Ága-boga
Kesze-kusza.
Sárgarépa, körberépa,
Körberépa, sárgarépa.
Huncut ember körberakta,
Körgúlába fölpakolta.
Nyuszikának, lovacskának
Hej, de nagyon finom volna!
Áprilisi hó elején
Már a tavaszt keresem én,
De hiába, de hiába.
Kicsi madár az ágon,
Szépségedet csodálom.
Színes ruha van rajtad,
A természet rád adta.
Verset írok a lányoknak:
"Jövőre majd meglocsollak."
Jövőre már minden jó lesz,
Az életünk megint szép lesz.
Falevél
Kecses, könnyű falevél,
Véle táncot jár a szél.
Mint egy lányka, illeg-billeg,
Szoknyácskája libben-lebben.
Tarka-barka falevél
Táncot jár, ha jön a szél.
Verset írt már költőtársam
A semmiről nagyszerűt.
Drága, kedves költőtársam
Felülmúlni nem könnyű...
Három csónak úszik csendben
Felhőpárnán fenn a mennyben.
Fekete zászlóval jelölten
Úsznak a végtelen felhőkben.
Dorom, Dorom, Sándorom,
Névnapodat úgy várom.
E nap megszakad a tél,
Tavasztündér, eljöttél.
Édes, csíkos testvérkém,
Nem szeret úgy más, mint én.
Komiszkodunk, játszadozunk,
Egymással mi jól elvagyunk.
Mit várunk Nőnapon?
Hogy reggel ő keljen fel elsőnek
Helyettem.
Hogy ő készítse a kávét nekem
Helyettem.
Hogy jó reggelt puszit adjon nekem.