Gina Csizmazia
Hogyha a bánatod sírod-rívod,
Buta kis versikékbe nyírod-írod,
Ám ha az iramot mégsem bírod,
Egyedem, begyedem,
Kutyatejen nevelkedett
Szép, de buta gyerekem,
Hagyj fel a versírással!
Csillagokat ringat az ág,
Szellő dúdol lágy muzsikát.
Ragyogj, ragyogj, kis csillagom,
Az éjszakát neked adom.
Felöltöztem szép ruhába,
Menyasszonyok fátyolába.
Virágsátor fehér ruhám,
Menyasszonyi fehér ruhám.
Hosszú, sudár mogyoró,
Kerítésnek éppen jó.
Az őszi szél megtépázta,
Sárban van már lombruhája.
Időn és téren
Innen és túl,
Ahol az elme
Nem tudatosul,
Ahol megszűnik
Az idő és tér,
Ahol a fáradt
Elme pihenni...
Minden egyes hajnalon
Megszólal a kakasom.
Kukurikú, ébredj fel,
Itt van, itt már a reggel!
Nyolc a szótag itt a sorban,
Öt sor legyen egy versszakban.
Legalább négy versszak legyen,
És a versenyt biztos nyerem.
Hajrá, hajrá, biztos nyerem!
Torkos volt a kisegér,
Minden lukba belefér.
Csábítottak illatok,
Orrom után indulok.
Itt van a tél, itt van újra,
Örül neki Pista, Gyurka.
Szürke égből hó is esik,
Örvendeznek most a kicsik.
Lágy és édes dallamok
vibrálnak az éterben.
Szerelmetes sóhajok
születnek a lelkemben.
Szép, fehér, havas a táj,
Hópihécske vígan száll.
Villanyfényben táncot jár,
Nézi őt a holdsugár.
Hát eljött végre december,
Ő a legutolsó "ember".
Eljött véle Hóanyó,
Puha párna, takaró.
Hegyek között, völgyek között van egy kedves hely,
Állítólag itt élt egykor a szép Loreley.
Itt élek ma én is vígan,
Rólad szól e kedves dallam,
Te szép Loreley,
Kedves Loreley.