Gligorics Teru
Én már nem akarok Himaláját mászni,
sem új rügyeket látni a cseresznyefán,
már többé nem fakadok könnyre, ha vidám
gyereksereg a ligetben játszik, és nem
érzem azt, ami történt, csak az én hibám.
Régóta figyelem kertemben a kíváncsi virágot,
Mind könyörögve nyújtja apró csíráját felém,
Miért nem tudom megváltoztatni nekik a világot,
És akkor a legszebb... a legszebb közülük enyém...
Nyújtózkodó esti fényben
Csilingel a gyöngyvirág,
"De szép ez a muzsikaszó!"
Suttogja a holdvilág.
Szunnyadó tengerben fürdik a hegytető,
gyengéden fújja a lankadó szél.
Eljönni készül a gondokat elvető,
nyugalmas perceket meghozó éj.