Göbölös Lajos
Az est a csendet szűrte némán
Árnyak terültek mellénk horgasan
S mink egymásba merülve ültünk
Szorosan egymást ölelve.
A múló percek előttem peregnek
sóhajok szállanak gyászosan
szobámban néma révületben
lassan oson az alkony.
Félszegen szívednek szegezem
bánatom.
Leleplezve gyengeségem
elmosolyodom.
Ma felragyognak a régi hajnalok
tétován merengsz az idő tengelyén...