Gocz Izabella

Gocz Izabella

Született: 1994. december 21.

Népszerűség: 69 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A hazaút!

Oly ritka látvány a karcsú hegyeken át,
szép szál fenyvesek, ameddig csak a szem ellát.

Tovább...

1421

Igen is meg nem is

Vándorló lelkem talán hazatalált,
Mely olyan régen szerelemre várt,
És találva is a legjobbat talált.

Tovább...

Vén kezek

Késő este van már,
A szív kifáradt, s nehezen kalapál.
Kint dermesztő hideg,
S üldöző emlékek jönnek.

Tovább...

1114

Helyhez kötve...

Zúg a fenyves,
Orromat simogatja a fenyőtobozok illata.
Mezítláb sétálok az ormos domboldalon,
Édes hazám, hiányzol nagyon.

Tovább...

1015

Legyél magad kovácsa

Reggelek, felébredek,
hálámat adom az égnek.
Egy újabb nap, újabb remény,
ma talán nem fúj port szemembe a szél.

Tovább...

Élni

Napkelte vagy napnyugta,
Mindenkinek meg van írva a saját sorsa.
Folyók, melyek ide-oda vezetnek,
Te vagy a kapitány, neked kell evezned.

Tovább...

Mi lenne velem nélkülem?

Minden nap, mikor felébredsz,
a fenomenális álomvilágból a valóságba csöppensz,
s szívesebben esnél ágynak
pihentetni porcikádat.
De rögtön megszólal a másik éned,
egyszer élünk, térjél észhez!

Tovább...

1211

Mélán állva

Suttog a szél
Halk szavakkal,
Figyelmemen átsuhan,
Ködbe vész a hajnal.

Tovább...

Vidámnak kell lennünk

Elborult az ég, szürke homályt fest szerteszét.
Eltelt a nyár,
emléke elsuhant már,
mosolygós, vidám napok,
búcsúzunk nyár, jönnek a
színes őszi délutánok.

Tovább...

Elkezdődött

Kedves Élet, barátom!
Létedet, ízedet most kóstolgatom.
Megjegyezném, néha édes vagy máskor savanyú,
Miattad boldog vagyok, s néha szomorú.

Tovább...

Csak téged, csak neked!

A realitás világát elfogadtam,
S azt is, hogy sokan csak átgázoltak rajtam.
Köszönöm nektek, most már erős vagyok,
S jöhet bármi, szembemosolygok.

Tovább...

Ne panaszkodj!

Ragyog a nap, s megéled azt, időközben sétálhatsz,
Van mindened, ennivalód és ruhád,
Családod, és körül is vesz néhány barát.
Mi nem megfelelő? Hisz szádból ömlenek a panaszok

Tovább...

Eljöhetnél hozzám

Lassan csörgedezik a patak,
Fújja kósza szél a faágakat.
Mintha virágozna a rét,
Arcomon játszik a napfény.

Tovább...

Színesbe öltözve

Ha szavakba önthetném,
Ami itt ragadt a lelkem mélyén.
Ha fényre hoznám a sötét gondolataimat,
Amit a hazug emberek gyűrtek belém.

Tovább...

Csak te hiszed...

Azok az üres szavak,
Olyan lelkesen hangoztak.
És azt hitted, elhiszem, s besétálok csapdádba,
Így is volt, csak fordítva.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom