Gréczi Józsefné

Gréczi Józsefné

Született: 1953. május 26.

Népszerűség: 46 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Kitártam szívem

Sarkáig kitártam szívem ablakát.
Vártam, hogy berepül a kék madár.
De csak varjú károgott
Riasztó, rekedt hangon.

Tovább...

Sóhajok

Ó, ha szellő lennék,
Hozzátok repülnék,
Hűs fuvallattal
Hajatok napestig fésülném.

Tovább...

Reggeli gondolat

Hosszasan nézem a nap fölkeltét,
Én ebben is látom Isten kezét.

Tovább...

Szeretem

Az élet szép

Szeretem a fényt,
szeretem a hangot,
mikor hajnalodik,
s rám ragyog a fény,
és madárcsicsergés ébreszt.

Tovább...

Látomás

Ül a lány a víz partján,
Szemében fény tükröződik.
Ahogy a hullám emelkedik,
Tekintete a messzeséget kémleli.

Tovább...

Szeptemberi hajnal

Hajnali pára lepi el a tájat,
Vékony muszlinkendőt terítve rá,
Szél sem rebben, a fák könnye hull,
Várják a szárító nap sugarát.

Tovább...

Elszeretnék szállni

El szeretnék szállni a felhők fölé.
Eltűnni, és hátrahagyni a fájdalmakat,
Békét szeretnék, és szeretetet, s látni szebb napokat....

Tovább...

Őtőle kaptam

Hála

Őtőle kaptam mindent, édesanyát, apát, testvéreket.
Kaptam szépet és jót, rosszat, bánatot,
Örömöt, szeretetet.
Kaptam férjet és két gyermeket,
S megengedte, hogy anya legyek,
És felnevelhessem őket.

Tovább...

Elhamvadt a tűz

Elhamvadt a tűz,
Mely hatalmas lánggal égett,
Csak picinyke láng táncol
A parázs tetején.

Tovább...

Csak addig él az ember

Remény

Csak addig él az ember, amíg remél,
amíg szívében Isten ott él.

Tovább...

1210

Őszi színek

Tűzpiros leveleken csillog a pára,
Sárguló diófáról hull alája.
Az ősz tarkára festett mindent,
A szivárványtól vett kölcsön színeket.

Tovább...

Reményvesztetten

Nézem a képed, és csak folynak
A könnyek, messze vagy tőlem,
Egyre messzebb.

Tovább...

Eltűnt remények

Vagy még sem

Eltűnt remények, mint füst a széllel,
Szertefoszlott, elszállt az éjjel.
Nem hallom, hogy mennyből az angyal...
Csak a gonosz örül gúnykacajjal.

Tovább...

Hozzád imádkozom, Uram

Keserves kínok gyötrik lelkem és testem,
De elviselem, mert megpróbálsz engem.
Tudom, csak annyi gyötrelmet adsz, mit elbírok,
Terheim súlya alatt, míg meg nem rogyok.

Tovább...

Emlékezünk

Csak csendben ülünk
És emlékezünk, s a múltunk
Észrevétlenül odakuporodik mellénk.
Egyenként felnyílnak az emlékezés ajtói,
Beosonnak a szobába,
S melléd ülnek az ágyra.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom