Gubanc
Mennyi könny lapul, reszket
ma is szememben, amiket sohasem
sírhatok el. Sok mocskot nyelt már
lelkem. Arcok, akik maszkba bújva
- barátnak hazudták magukat. -
Tárd ki az ajtót, hisz oly sok szenny
korhad itt, söpörje innét messzire
- egy forgószél. -...
Ne szeress, ne keress!
Megszűnök, eltűnök szikla hasadékában,
csillagok halvány csorgásában sárgult levelek alá.
Megfakult fotók mögé falak repedéseiben,
Imák zöngéiben, szavak rejtelmében, a rétek
eltiport virágszínei közé. Viharfellegekbe bújva
messzire indulok. Többé nem találsz rám, hiába
sírsz, hiába írsz, hogy ne tedd. Úgy fog leperegni...