Gulyás Levente
Fölnéztem a végtelen égre,
Csodálkoztam is a nagy kékre.
Tudatlan, barnuló, kemény, üres test
Fuldokolva, Fűzfa melletti folyóba es.
Óh, áldott, emberi vasszerkezet!
Tán örüljek, hogy részesed lehetek?
Elveszett, bár már sosem jön vissza,
Én mégis ebbe kapaszkodok bízva-bízva.
Már csak a szél ölel, a lírai én sem felel.
A hajnal oly sivár, s az eső lassan szitál...
Életem Röviden
Az élet egy színház!
Kacaj, sírás rívás,
Azt hiszed, ez önfeláldozás?
akit szeretek
Hol is kezdjem történetem?
Bár szavaimat elharapom,
Elölről kezdem el.
Fekete éjjel egy fekete lélek felébred,
Fekete szemmel belenéz a feketeségbe.