Gulyás Levente

Szegecselt híd

Óh, áldott, emberi vasszerkezet!
Tán örüljek, hogy részesed lehetek?

Tovább...

Elveszett

Elveszett, bár már sosem jön vissza,
Én mégis ebbe kapaszkodok bízva-bízva.

Tovább...

Vége

A nyúl ugrik a réten,
S a róka fut utána éppen.

Tovább...

Más

Váltakozó léptű égi mások
Morgó hada dúlja fel
Reményből épített álmom

Tovább...

Élet

Már csak a szél ölel, a lírai én sem felel.
A hajnal oly sivár, s az eső lassan szitál...

Tovább...

Lepel

Otthonos e hely.
Mint anyám ölelése,
Úgy feszül rám
A fehér lepel.

Tovább...

Színház

Életem Röviden

Az élet egy színház!
Kacaj, sírás rívás,
Azt hiszed, ez önfeláldozás?

Tovább...

Ő

akit szeretek

Hol is kezdjem történetem?
Bár szavaimat elharapom,
Elölről kezdem el.

Tovább...

Féreg

...Levelet rágva
Egyre csak sző,
Épül a vára.

Tovább...

Lelkem

Fekete éjjel egy fekete lélek felébred,
Fekete szemmel belenéz a feketeségbe.

Tovább...

Köd

Letelepszik a köd a város peremén
Eltakarja a reményt s az emlékét

Tovább...

Ki Tudna Szeretni Engem?

Ki tudna szeretni engem?
Ki vagyok egyáltalán?
Vagy kinek kéne lennem?

Tovább...

Bár Itt Lennél

Képzeletemben itt vagy nekem,
Bár elhinném, hogy létezel.
S bár fognád a két kezem.

Tovább...

Őszi nap

Őszi nap a fa tetején,
Kapaszkodok az ághoz,
Érzem, hogy a szél közelebb ér,
Esedezem anyámhoz:
"Hogy ne engedj el! Ne lökj a mélybe,
A zuhanástól én annyira félek!

Tovább...