Gy. Orbán Éva (Evanna)
Repülni madárként tájak, korok felett,
látni, mit végzett el idő s történelem.
Hol tenger hullámzott, most dús rét virágzik,
őserdő lélegzik, hasznosak a fái.
Kőbe fagyott tanúk, égig érő hegyek
ölükben ringatnak kéklő tengerszemet.
Rigófütty ébresztett hajnalban,
s később a többi még,
cinege kérte a kiscipőt,
s figyelmeztetett, hogy nyitnikék,
szerelmesen füttyögnek a csuszkák
- és jósoltak-e a pacsirták
kora tavaszt ma, Zsuzsanna napján?
Unom már a hideg telet,
jégbordától reszket lábam,
a levegő fagyos, jeges,
megcsipkedi az orcámat.
Szilveszternek víg éjjelén
Zene zengjen, szép költemény.
Egymásnak sok jót kívánunk,
Rontást zajjal elhárítunk.
Zúzmaradíszek a fák tetején,
dér takaró lepi ház fedelét.
Csillan a hajnal a Nap mosolyán,
ködlepel árad, elillan az árny.
Hol van már a sok virágzó tavasz,
rég-volt gyermekkor, rózsaszín álmok.
Elrohant sok nyár, csak emlék maradt
- s hol vannak már a régi pajtások...
Itt lesz hamar a nagy ünnep, elmesélek most néktek
gyermekkori élményekből egy-két érdekességet.
Szerényebben éltünk akkor falun és a városon,
Nem villogtak fényfüzérek házakon és boltokon.
Hajnal van,
körgyűrűn kamionok
már kilométereket falnak,
bús morajuk monoton,
bekúszik hajnali álmomba.
Versírásra támadt kedvem,
asztalomhoz letelepszek.
Papír, tollam, minden egyben,
íráshoz most hozzákezdek.
Üdvözlünk május, újra megérkeztél,
üdítőbb nincs más a te szépségednél.
Téged üdvözöl sok fa és virágok,
álmodd gyönyörbe e fásult világot!
A boldogság furcsa, félénk kis madár,
csábíthatja vagyon, fényes, nagy pompa,
fészket ott nem rak, rideg a kert, a táj...
Ma reggel én korán keltem,
Harmatvizet gyűjtögettem.
Ibolyát is szedtem bele,
Hogy illatos, üde legyen.