Gy. Orbán Éva (Evanna)
Van őbenne egy ős edény,
s ha ez rímekkel megtelik,
sok gubancos rím összesét
tervezi, helyére teszi.
Egy életregény hever fenn a polcon,
rég porosodik sok másik könyv mellett,
ki észreveszi s fellapozza olykor,
sok kétségére talál választ benne...
Süvöltve dúl-fúl a szilaj északi szél,
mintha csak csúf bosszút állna valakiért.
Bokrokat kócolja, fákat nyekergeti,
felhőket az égen, lent ködöt kergeti.
Sudár Ifjú Év már ajtón kopogtat,
Zöldfülű még, de a múltból tanulhat.
Engedi majd a gyeplőt szabadjára,
Rendet teremt-e a zűrös világban?
Amikor kezet fogott ősz a nyárral,
megosztoztak ők a mindennapokon.
Finom ködfátylat szitált hajnaltájban,
majd eltűnt, mikor a Nap felragyogott
Messzi északon, hol hideg van, és sok hó,
indulásra készen a megrakott szánkó,
szán előtt befogva a kilenc rénszarvas,
vezényszóra várnak, ahányan csak vannak.
Apevák és mások
Más életének tört cserepeiből
lépcsőt építeni,
azon lépkedni egyre magasabbra,
és tetszelegni ott
nem dicső dolog.
Temetők méla, alázatos csendje,
gyertyáknak rebbenése sírhantokon...
Isten tudja, hogy van - és miért olyan jó,
sokszor eszembe jut a régi gyerekkor.
Nagy doktor az idő. Medicinája tán,
hogy kedves emlékekre néha rátalál,
s a lélek borúja általa csendesül,
amint vihar után az ég is felderül...
Erdő szélén, a fák alatt
csobogva fut sebes patak.
Vidra uram épp arra jár,
tetszik neki erdő, a táj.
Hogy költő lennék? Tudom, nem vagyok,
csak leírom, amit érzek,
ha a bánat keserít meg,
vagy vígság járja át lelkemet.
választ egy jellemes példaképet
s tettei ahhoz méltók életében
üres fecsegésre nem licitál
másokat nem szapul nem is kritizál
maga körül kerüli a pompát
több pénzért sem járja ő a bolondját
érzelmeit kontroll alatt tartja
jó életének ez lesz az alapja...
Megannyi álmatlan
éjjelen
kalandozik csacska
képzelet,
gondok között az agy
mérlegel,
sok közül mi fontos,
lényeges.
Egyszer volt - vagy nem is volt...
Olümposzon felhők között egykoron
- szólnak erről régi és új verssorok -
Zeusz élt és még más tizenegy isten,
kik uralták az eget, földet, mindent
- nem mindig úgy, ahogy illett...