Gy. Orbán Éva (Evanna)
Vágyaik hajtják az embert,
nagy tettekre sarkalják,
tudást szerez, mesterséget,
és a világ négy sarkát...
Makkját potyogtatja egy vénséges tölgyfa,
Ijedten csörtet át egy vaddisznócsorda.
Szilva, szilva, te kék, hamvas és mézédes,
szeptember közepén gyümölcsöd már érett.
Gyöngysorként függsz fenn a meghajolt ágakon,
zümmögő népséget csábítja illatod.
Elmúltál már negyven éves
azon keseregsz
hogy öreg vagy és úgy érzed
mit ér életed
minden elmúlt ami szép volt
hantot érdemel
húsz és harminc éveidnek
sármja elveszett...
Míg
sorsod
tehetős,
jó barátod
is van számtalan,
köztük van olyan,
ki sütkérez`
fényedben...
Járom az erdőt,
napfény játszik lombok közt,
az avar neszez,
bokron egy madár rebben
- mohos rönkön pihenek.
Virágok, ti illatosak, szépek,
kertekben ápoltak, kevélyek
és ti, buja szépségek mezőn, árokparton,
tudjátok-e, hogy szirmotok hulltával
az enyészet leselkedik rátok?
Avagy - jobb híján - képzeletbeli utazásaim
Másfél éve koronás fő
uralkodik felettünk,
parancsától engedelmes
alattvalók így lettünk.
Dúskeblű, telt hölgy felhők tavában
szép kis angyalszárnyakon lebeg,
törölköző turbánján pillangó,
álmában tán könnyű szárnyú angyal
vagy színes szárnyú lepke is lehet...
Száll a pletyka, mint a szarka,
ellop innen, ellop onnan,
nincsen annak füle-farka,
aki okos, meg se hallja.
Büszkén jár az ifjú kakas,
fején piros nagy taraja.
Kukurikú - érces hangja
hírül adja: itt a hajnal.
Ciffra 100
...hold fénye ölelte őket
és gyengéden a gyönyör;
körülöttük a virágok kinyíltak,
míg ők a csillagoknak lágyan daloltak...
Zengve szól a tavaszi örömóda.
Nem szerzők komponálták, oly híresek,
Apró madarak fújják hajnal óta,
Párjukat keresik ők szerelmesen.