Gy. Orbán Éva (Evanna)
Sápadt gyertyafény mellett emlékezem
arra a ködös novemberi napra.
Nincs már ünnep, virág, csak úgy létezek
emlékektől, képektől felkavarva.
Halottak napján is virít még
az együtt ültetett négy kis rózsatő.
Virágát elhoztam neked,
izzanak bíbor szirmai,
mint gyertyáim s a szívem
lobogó lángjai.
- avagy a titkos megfigyelés
Forró még a nyár, a nap szinte éget,
de éjszaka már tücskök is zenélnek.
Puha fészküket fiókák elhagyták,
a szúnyogokat röptükben elkapják.
Fekete felhőktől sötét, zord az égbolt,
Isten kis népének nyugodt léte rég volt.
Rongyos a köntösük, megszaggatták százszor,
Hamu hullt fejükre, mint felhőből zápor.
Egy madár ébresztett, alig pirkadt még,
sötét volt, de trillázott önfeledten.
Ahogy hallgattam, csöppet sem bántam én,
hogy eztán nem jött álom sem szememre.
Haiku-füzér
Égen szivárvány -
Isten és ember között
örök szövetség
Szívrohama volt, fájdalmas
- intenzív osztály - küzdelem az életért -
várakozás, hosszú órák, megmentették
- mosolyogva feküdt a kórházi ágyon,
szemében a holnap reménye
szokott igényességgel listázott -
szüksége lesz erre és erre -
de már holnap, feltétlen!
Repülni madárként tájak, korok felett,
látni, mit végzett el idő s történelem.
Hol tenger hullámzott, most dús rét virágzik,
őserdő lélegzik, hasznosak a fái.
Kőbe fagyott tanúk, égig érő hegyek
ölükben ringatnak kéklő tengerszemet.
Rigófütty ébresztett hajnalban,
s később a többi még,
cinege kérte a kiscipőt,
s figyelmeztetett, hogy nyitnikék,
szerelmesen füttyögnek a csuszkák
- és jósoltak-e a pacsirták
kora tavaszt ma, Zsuzsanna napján?
Unom már a hideg telet,
jégbordától reszket lábam,
a levegő fagyos, jeges,
megcsipkedi az orcámat.
Szilveszternek víg éjjelén
Zene zengjen, szép költemény.
Egymásnak sok jót kívánunk,
Rontást zajjal elhárítunk.
Zúzmaradíszek a fák tetején,
dér takaró lepi ház fedelét.
Csillan a hajnal a Nap mosolyán,
ködlepel árad, elillan az árny.
Hol van már a sok virágzó tavasz,
rég-volt gyermekkor, rózsaszín álmok.
Elrohant sok nyár, csak emlék maradt
- s hol vannak már a régi pajtások...
Itt lesz hamar a nagy ünnep, elmesélek most néktek
gyermekkori élményekből egy-két érdekességet.
Szerényebben éltünk akkor falun és a városon,
Nem villogtak fényfüzérek házakon és boltokon.
Hajnal van,
körgyűrűn kamionok
már kilométereket falnak,
bús morajuk monoton,
bekúszik hajnali álmomba.