Gy. Orbán Éva (Evanna)
Versírásra támadt kedvem,
asztalomhoz letelepszek.
Papír, tollam, minden egyben,
íráshoz most hozzákezdek.
Üdvözlünk május, újra megérkeztél,
üdítőbb nincs más a te szépségednél.
Téged üdvözöl sok fa és virágok,
álmodd gyönyörbe e fásult világot!
A boldogság furcsa, félénk kis madár,
csábíthatja vagyon, fényes, nagy pompa,
fészket ott nem rak, rideg a kert, a táj,
bár kényeztetnék őt ízes magokkal.
Ma reggel én korán keltem,
Harmatvizet gyűjtögettem.
Ibolyát is szedtem bele,
Hogy illatos, üde legyen.
Zalai dombok ölén szerény tó,
kevés van ilyen e kontinensen.
Alant a mélyből fakad gyógyító
víz, elixír a testnek, léleknek.
Itt a farsang, nagy kanállal
eszünk, iszunk, mulatunk,
kifáradunk friss csárdásban,
vagy tangót is járhatunk.
Ádám és Éva
Nem voltak, s nem lettek később sem ők szentek.
A hatodik napon Isten teremtette
Ádámot, az "ember"-t, s társul Évát kapta,
ki neve szerint is "minden élők anyja".
Feldíszítve karácsonyfa,
Csillognak a díszek rajta.
Csilingel a csengő hangja,
amott suhan már az angyal!
Gyertya lángja meg-meglobban
- mi lehet a csomagokban?
Luca
Szent Lucia, kit mi úgy ismerünk, Luca,
szülőhazája volt a szép Siracuza.
Menyasszony volt, mikor álom-jelet kapott,
férjhez menés ellen ezért tiltakozott.
...tíz éve kereslek
a csillagok között
nélküled némák
és szürkék
a holdfényes estek...
Miklós
Nekünk ő Mikulás, gyerekek kedvence,
aki ajándékát hozza decemberben.
A jó Miklós papnak vagyona volt elég,
nem sajnálta pénzét, segített sok szegényt.
Borbála
Nagyon régen történt, amit most mesélek,
- harmadik században Nikodémiában.
Dúsgazdag, de pogány családnak erényes,
nagyon szép lánya volt - a neve Borbála.