Györe Kató
Erdőn, ha jársz, vagy a réten,
Eső utáni napfényben
Szemlátomást gombák nőnek,
Tiri-tarkán előtűnnek.
Egyfolytában részeg. Nem csinál az semmit,
Csak dohányzik és iszik. Bámul a pofádba.
Képes a bisztróban maradékot lesni
Tányérodon, még ha ötödször dobják is ki.
Hogy tudtál hazudni, milyen egyszerűen
elhitetted velem, hogy sohasem kell félni
a haláltól, mert az még olyan soká lesz...
Hogy tudtál hazudni! S én hogy elhittem neked,
hogy a csirkehúsból legfinomabb darab
a hát, a nyak meg a láb... közben nekem maradt
minden húsos, ízes, nyálfakasztó falat.
Állva nagy szerelmem romjai fölött,
Ríkódott a lelkem, a Sátán meg röhögött.
Odalett idő, álom, remény,
S fáj a méltatlanhoz címzett nagy költemény.
-kert, -liget, -stadion,
-művészet, -zene, -dal, -tánc,
-költészet, -mese, -monda,
-rajz, -szokás, -viselet, -hit,
-iskola, -tanító, -színház,
-mozgalom, -sport, -ünnepély,
-nyelv, -lap, -rádió,
-egészségügy, -szaporulat, -jólét...
Láttál-e már futkározni csigabigát,
Láttad-e már fészket rakni a katicát?
Láttál-e már kúszó-mászó teheneket,
Száraz ágra tekeredő egereket?
...Ha érdekel, elmesélem:
Vonatra szállva, vagy buszra,
Firkálok az ablakokra.
Télanyó két unokája,
Zúz Mara és Fagy Feri
Decemberi ködös estén
Elkezdenek játszani.
Karácsonyi örömének
Csendes éjjel, békességgel
Eljött újra a várva várt
Boldog ünnep, szép karácsony,
Végre együtt van a család.
Kinek háza ez a fura,
Oldala-sincs, kicsi ház?
Se ajtaja, se ablaka,
Benne a fagy kacarász`.
(Utóhang - a Dávid király c. versemhez)
Tündér ül a sziklán némán, összetörten,
Könnyáztatta arccal, lelke meggyötörten,
Fölötte bezárt ég, alant rideg mélység,
Ereje fogytával oszlik a tündérség.