Györe Kató
(Utóhang - a Dávid király c. versemhez)
Tündér ül a sziklán némán, összetörten,
Könnyáztatta arccal, lelke meggyötörten,
Fölötte bezárt ég, alant rideg mélység,
Ereje fogytával oszlik a tündérség.
Mint a szürke ködbe tussal rótt füzek,
Éjsötétben vöröslő tüzek,
Búzatáblán szarkaláb, lila,
Égi kékkel hencegő Tisza.
Himnusz
Te csak hajtsad, űzzed a szerelemlepkét,
Ne ismerj akadályt, és ne félj kelepcét,
Csak a szépet és jót! Jaj, ne lesd a valósat,
"Szer" és "elem" alkot minden hathatósat.
(Őszi teendő majdani Édenért)
Vasárnap dél körül egész a közelben,
kerítésemen túl azt mondja a munkás:
majd holnap visszajön, mára abbahagyta.
"Nem! Most kell csinálni!" - utasít a gazda.
(A Balzsammal gyógyító dicsőségére)
Képzeld, hogy egy reggel épp kilépsz az ajtón,
s hirtelen nem érik lábaid a földet:
könnyedén lebegsz, majd emelkedni kezdesz,
és fölülről nézed a házat, a kertet.
28. születésnapodra
Be lennénk most pók a falon,
Omló vánkos pamlagodon,
Lennénk szép álom fejedben,
De jó lenne közeledben!
Ott pihennénk meleg csöndben,
Galambbúgásként füledben
Szőrös száron lengő, ringó,
Kecses, karcsú virágbimbó;
Két pici, zöld bársonypapucs.
Benne szunnyad még a pipacs.
Búsul a hóember,
Sapkája már nem kell,
Sírásra áll szénpor szája,
Elgurul fazéksapkája.
Bimbó voltam ágán,
Élet csodafáján;
Terméssé, ha érlelődöm,
Aláhullok némán.
Ne hints te rám virágzáport, mert nőnapon úgy illendő!
Még csak ne is mosogass el helyettem egy évben egyszer!