Györe Zoltánné

Györe Zoltánné

Született: 1958. május 1.

Népszerűség: 18 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Csorog az ősz

Csorog az ősz az ablakon,
üresen áll papírom az asztalon.
Gondolhatnék annyi szépre, jóra,
ihletet nem ad a perc, töpreng az óra.

Tovább...

Emlékezés

Kitárt ablakon álmokat szőtt a szél,
emlékeim viharában most rólad mesél.
Felragyog egy arc a távolból,
hol eltűnt mosoly az arcodról.

Tovább...

Szárics Sándor százados emlékére

Unokatestvérem emlékére

Már messze cseng vidám szava,
fáradt testének porladt hamva.
Sírja elszórt, jeltelen,
de hangja még itt zúg fülemben.

Tovább...

Még emlékét őrzöd

Didergő tavaszból nem jutott örömöd,
szobád félhomálya volt börtönöd.
Ültél szobádban, mint a rab,
s vártad, mikor süt rád a Nap.

Tovább...

Rijeka szépsége

Dúdolva ringattad a megérdemelt csendet,
hullámaid, mely köveken lefutva csenget.
Csendesen locsolgat omló partokat,
megmutattad szelídnek tűnő arcodat.

Tovább...

Negyven év

Vitorlánknak nem volt hátszele,
csak tajtékzó, habzó tengere,
hol borús, hol derűs ege.
Hajónk így haladt a cél fele.

Tovább...

Merengés

Újra itt van, itt van édes íze a nyárnak,
szabadon szállnak a vágyak.
A költő is vesz egy mély levegőt,
s áll a hiányzó szó előtt.

Tovább...

1324

Hajléktalan

Magányosan ült egy padon,
magába roskadva volt nagyon,
vásott teste vánszorog hosszú, poros utakon.

Tovább...

Útra kelve

Mikor a búcsúzás könnye torkon ragad,
emléked ráncai összegyűrt hazádban itthon marad,
arcod kék, sötét homályba réved,
magadtól kérdezed: célod így eléred?

Tovább...

77

Szeretnék alkotni

Jó csak úgy csendben, órákon át
hallgatni a csend szavát.
Szemem az elmúlt távolba tétován tekint.
Pár percre csak! Aztán a jelen visszaint.

Tovább...

Tavaszra várva

Arca mosolyogva néz a nap tükrében,
tarka ruhája lebben a szélben.
Tavasz lehelete, mint bűvös illat,
éj sötétjéből mikor virrad.

Tovább...

Ősz

Beköltözött az ősz egy hajnalon,
csendesen kopogtatott az ablakon.
Napnak gyenge sugara fázós utakon remeg,
fák lehulló lombjával karöltve tekereg.

Tovább...

Édesanyámhoz

Emlékét könnyezem, magával ragad az ár,
régóta nem érinthettem már.
Vissza-visszatérek hozzá a múltba,
hogy készített fel a nagy útra.

Tovább...

Hazámhoz

Hozzád, édes Hazám,
szívemnek elpattant húrjain
nótámat csendesen dúdolom.
Lelkem kiszáradt kútjában
az igazságot szomjazom.

Tovább...

68

Gyémánt az ember

A gyárak falait emberek visszhangzó kacagása járta át,
most arcukra fagyott mosolyt vesznek a kamerák.

Tovább...

33

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom