Györe Zoltánné
Boszorkányok lovagolnak seprűkön,
fejkendősen lobogva a fejükön.
Itt van szomszéd, ángy, koma,
kezdődhet a mulatság, a lakoma.
Rád nézve látom, egykor hogy botladozott e láb,
továbbvitt a lét, benned megpillantva a csodát.
Egy pillanat, tizenöt év műve lett az a mozdulat,
megnyitva előtted a roppant csodás utat.
Nagyanyám a kerti ágyás szőnyegén,
gyerekszemmel egész nap néztem én.
Fölötte zöld lomb hajlott át
a kert sarkáig, elveszítve ott magát.
Szemem érted kutat, anyám, földön s égen,
fény tőled nem szűrődik át a messzeségen.
Csak megyek tovább anélkül, hogy tudnám,
nem zuhansz le e földre életem útján.
Mosolyog a büszke, sárga gömb, új nap kel,
szétkószált eszem rózsák közt táplálékra lel.
Versemben cincogok néhány dallamot,
melyben neked pár jó szót hagyok.
Ki éhes, és pincékben sorvad élete,
mely feneketlen sötétjét fény nem érhette.
Hol bokor legel az égzengésben,
rézfogak csillognak felhők ínyében.
Sebét hordja e nemzedék,
s mindent, mit rég megélt.
Sebein, mi heg rajta van,
hitében nem lehet céltalan.
Míg a tavaszban sétálgat a nők lelke,
a sok virág mindahány zengve szól benne.
Tekintetében mily meglepő az arca,
gyöngyös mosolyán gyenge gyémánt karca.
Zenék párnáin órák emléke leng,
egek sötét bársonyán tűzijáték cseng.
Ábrákkal telekarcolt égen látszik...
Csillagokkal sűrűn telített égbolt
szirmai közt csillog a tiszta félhold.
Hol angyalok szállnak, fönséges, ünnepélyes,
valami örök, mit halandó szárnynak érez.
Fagyosak kint a járdák,
télapó cipeli nagy zsákját.
Idén a mikulás maszkban érkezik,
tetőtől talpig vastagon öltözik.
Gyémántcseppekben függ a súlyos ég,
álmaim gödrében mosakodom még.
Madarak füttye sem csavarog a fák közt,
fogasról rám néz egy kabát, öltözz!
Köröttem tarka lomb szürkés, fakult ködén ül.
Mára már semmi sem maradt nyár bolond tüzéből.
Elkésett virágok tapogatóznak a ködben,
hűvös végrehajtó veszi leltárba az őszben.
Nézzetek túl a gyalázat ösvényei felett,
gyűrjétek össze a hamisan rajzolt díszletet.
Kik játszanak a gyűlölet szóval,
ölelő szavakkal nyissatok fényt a jóval.