Gyuricza Bence
Felhős hegyek tövében
Hömpölygő patak ébred.
Mondd csak: mit kezdjek véled?
Gyorsan elszáll a forrongó élet.
Felszabadulva a láncokból, kiteljesedés várható a holnaptól!
Kelj fel, poéta! Ki fűben mászol,
Nap mérgesen rád szól:
Ébredj, szabad szellem,
Alkoss, erős jellem!
Szánts, vess, arass,
Kezedet üti a garas!
Kétélű fegyver a bizalom
Szürke szél szárnyal szerencsétlenség széléhez,
Folt forrong forró fejem fehér fokain.
Már magány múltbéli magjai megsemmisültek,
De döntöttek dérnek dongó darazsai:
Csöpögő csermely cseppjei csurrantak csőcselékhez,
Terveim tavasza téli tengerben ténfereg,
S sólyom sajnos sasként sereglik sors sóhajába.
Új év, új élet
Végére ért 2013, kissé sajnálom,
Mivel ez a kenyérfalatka meghozta boldogságom.
Nem hagyom, hogy te, álszentség szava megbéklyózz,
Vermek haragját néha bánat hangoz.
...Halál talált ártatlanra szerda estéjén.
Sápadtság nem hagy nyugodni, sajnálom, barátom,
Bár csak életében lelhetném boldogságom!
„"„Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.”"