H. Ágnes
Gyűlölök és szeretek
Bolondulásig
Megőrülök, nyugtalan szívem
Hajnal hasadtáig.
Szeretnék egy népet,
Egy újat és szépet,
Kinek nincsen piszka, mocska,
Kinek tényleg dicső a múltja.
Szeretem a verset,
S benne téged,
Mert nekem ihletet adsz,
S rímekké faragod azt.
Sok szépet írtam róla,
Mert sok szépet kaptam tőle,
S én is adtam, s adtam volna...
Hallom, hogy üti az ajtót:
Kop, kop
És csendben azt súgja:
Most, most
Én mondanám, hogy:
Nem, nem...
Isten áldjon meg téged magyar!
Isten áldjon meg téged magyar!
Mit művelsz most éppen?
Bitang, s hazug vagy,
Csak harcolsz magad ellen.
Álomba ringatom magam,
Mikor magányom úgy kívánja,
Nélküled minden nap ezer év,
S nem alszom éjszakánként.
Már csak a susogó fák közt
Hallom újra a hangodat
Nevetésed édesen zizeg
A barnuló-sárgás falevelek alatt.