H. Kohut Katalin
Annyi minden akartam lenni,
s mind csupa nagybetűs hivatás:
ének-magyar tanárnő,
számviteli szakember,
bíró, ügyvéd, jogász...
Vegetál a szép szó, szundikál a remény,
tétova a járás, hosszú a tél, kemény,
elvitték vándorok a nyarat már régen,
utolsó szó jogán magamat még védem.
Akad-é bátor hős ezen világon,
ki segít, és erős, tiszta szíve nagy?
Érti-é, felfogja az emberi agy,
rémtettek után nagy csodára vágyom?
Fabula a szívből sarjadt jobb világról
Gonosz volt a világ, féltek az emberek,
sötétség legmélyén több család rettegett,
hiába a szép szó, nem volt foganatja,
mert a nép vagyonát alvilág aratta.
Hangulatom szürke.
Üldögélek félhomályos
Bérház-kalitkámban,
Járkál fel-le a gond.
Egymagamban bandukolok,
Mutatják fenn a csillagok,
Hol az út, mely hozzád vezet,
Fényük kíséri léptemet.
Hallottatok-e a vértanúról,
Alexandriai Katalinról?
Elsorolom most néktek,
Mit tett a kereszténységnek.
Éva! Te bűnre csábító!
Sejtetted-é a jövőt,
Mikor feledet felbiztattad
A kíváncsiságra.
Az újév úgy jöjjön, mint a gyors segítség,
a jóknak az öröm, tiszta szem, szelídség.
Emberöltő óta nem volt még hatalom,
melynek orrában füst lenne a haragom.
Jupiter-Szaturnusz csillagjegy vezeti
a király-köszöntő elfáradt hősöket,
sötétben a jóslat, barbár keleti...
Harmadik gyertya ég vasárnap,
gyerekek örülnek és várnak,
nemsoká karácsony,
azt én megfogadom:
diétás ünnepem még várhat.
Romhányi József-verspályázatra íródott
Irmácska és Béla, párbeszédek sora,
a búnak felejtő emlékeknek bora.
Az íze savanyú, de nemes, nem lőre,
emberszív kesergő, őszinte és pőre.
Gyermeki vágyakat olvasom, s remélem,
megkapja jutalmát a jóság szerényen,
zsákomban ajándék, kívánság, játékok,
örülnek kis szívek, könnyeket is látok.
Csilingel az utcán Mikulás hintaja,
jóságos gyermekszív öröme, óhaja,
amerre elhalad, fényt szór ablakokra,
csodálkozva tekint az alvó arcokra.