Hajdú Levente

Született: 1966. január 8.

Népszerűség: 117 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Viszontlátás

Kedves erdő, rengeteg,
Mit műveltél énvelem?
Mióta nem láttalak,
Mennyi idő elszaladt.
S azóta, hogy búcsút vettünk,
Magányosak s árvák lettünk.

Tovább...

Zsaroló locsolóvers

Ne féljetek, kedves lányok,
vizet ma nem öntök rátok,
az az egy nagy szerencsétek,
locsolóm már nincsen nékem.

Tovább...

Húsvéti győzelem

Ma gyász van a Földön és fájdalom,
meghalt az Úr és nincs kit áldanom.
A Golgotára roskadva haladt,
bűnömből ácsolt nagy kereszt alatt.

Tovább...

Csillag gyúlt a messzeségben

Csillag gyúlt a
messzeségben,
valamikor réges-régen;
hírvivőnek szánta Isten,
hogy Fiához elvezessen
királyokat, akik várták
születését, szent
hatalmát.

Tovább...

Megjött a Mikulás!

Fagyban, hóban egy
szán siklik,
ő pedig a szánon díszlik.
Piros csizma, piros ruha,
ránézésre igen fura,
s hátán van a nagy puttonya.

Tovább...

Tudomány

Emberi közkincs a tudomány,
senki nem mondta még: unom ám.

Tovább...

Én már nem tudok verset írni

Én már nem tudok
verset írni,
elhervadt bennem minden szóvirág,
mint ahogy
őszborzolta fákon
csupasz lesz minden lombbal teli ág.

Tovább...

Száll a sóhaj

Ében éjben száll a sóhaj
bús szívemből fel az
égig,
mert panaszát itt a
földön
az emberek meg nem értik.

Tovább...

Ha nyárfa ága ráborul...

Ha nyárfa ága ráborul
csendben az ablakomra,
míg éjnek árnya elvonul,
ringatlak karjaimba`.

Tovább...

Ha ablakomon ág kopog

Ha ablakomon ág
kopog,
s a nyárfa meg-
megrezzen,
gondold, hogy most is álmodom,
s csak te jársz az
eszemben.

Tovább...

Susogó fák között

Susogjatok csak,
napbarnított fák,
ha a szellő dús
lombotokhoz ér.
Ne higgyétek,
hogy a boldogság
a tűnő nyárral nektek véget ér.

Tovább...

Zajban hallgatás

Én már nem vagyok
más,
mint zajban hallgatás,
aki érti a szót,
de hagyja, szóljon más.

Tovább...

1447

Elodázott locsolkodás

Én kis kertészlegény
voltam,
elakadtam a nagy
hóban,
miközben tehozzád
mentem,
s nem jön senki, hogy kimentsen.

Tovább...

Négy sor

Ránk vicsorognak
szörnyű ordas eszmék...

Tovább...

A tegnapod mily tűnő szépség

A tegnapod mily tűnő
szépség,
A holnapod oly ritka
kincs,
És mégis, hogyha
kétség üldöz,
A mának fájáról szakíts.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom