Hajdú Levente

Született: 1966. január 8.

Népszerűség: 120 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Nyári zápor

Hull a zápor.
Keseregve
megeredtek
könnyei a
tova úszó
fellegeknek.

Tovább...

A könnyítő könny

Voltál-e valaha magányos és árva,
vágyott-e a szíved ismeretlen tájba?
Bíztál-e örömben,
s jött-e bú helyébe,
néztél-e az ádáz valóság szemébe?

Tovább...

Lelkem kormányosához

A réten át veled mentem én is,
ahol ezernyi tücsök hegedült,
léptünket kísérte fenn a vén Hold,
s lelkem lelkedtől felüdült.

Tovább...

Gyászol a Föld

Vastag, sötét gyász telepedett a Földre.
A pincék áporodott barlang-illatú lehelete
kiszüremlik az apró réseken át,
s a tovatűnő csend nyomasztó közönyébe beleolvad.

Tovább...

A tengerhez

Vad hullámok szilaj habja
Vígságomat elkapdosta.
Nem hagyott mást, csak bánatot,
Ami szép volt, mind elúszott.

Tovább...

Vadvirág

Szerénységed vadvirága
Illatozik a határba`.
Leszakítnám, de nem teszem,
Ott szeretem, ahol terem.

Tovább...

Miért...?

Miért hajtasz ki, szép természet,
Ha ősszel hervaszt az enyészet?...

Tovább...

Csillagok útján

Bealkonyult, s a messzi csillagok
Remegő fénye újból rám ragyog.
Sugaruk lágyan, ringatón ölel,
Megfog s nem ereszt többé soha el.

Tovább...

A képzelet szárnyán

Egy fájó sóhajtásban száll le ma az este,
Gyűrött felhők között lopakodva jár.
Ezüstös szürke ködruha a teste,
Sóvárgó reménnyel valakire vár.

Tovább...

1924

A lélek tavasza

Rügy fakad már a száraz gallyakon,
Lágy szavak gyúlnak a néma ajkakon.
Virágba borul a rét s a szép liget,
Lelkünkben újra lángol a kikelet.

Tovább...

Neked köszönöm

Neked köszönöm a fényt,
a sok szép álmot;
azt, hogy velem vagy
és én veled szállok
távoli egekbe,
suhogó angyalszárnyon!

Tovább...

Intelem

Ember, ne sírj, ha bánat ér,
S ha étked nem mindig kenyér!
Ha utadon vár is száz veszély,
Higgy, szeress és mindig remélj!

Tovább...

Panasz nélkül

Miért sírnék? Hisz fáradt könnyemet
Nem törli arcomról senki le,
És vigasztaló szót sem rebeg
Ajkával senki se.

Tovább...

Tavaszi naplemente

A hegyek mögé zuhant már a Nap,
Lehunyta szemét, arca sem nevet,
De még kacsint, s egy utolsó sugár
Bíborral szegélyez minden felleget.

Tovább...

 
1...789
 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom