Halasi Anita
Hallgattam a madarak énekét,
S néztem kedvesemnek szép szemét.
Gyönyörű a táj s felettünk a kékség,
Álom ez talán?! Mint valami sosem látott szépség.
Kicsit sem mondanám a történteket szépnek,
Nem tudhatja azt senki, milyen fájdalmat érzek...
Bár tudnám, mi járhat a fejében,
Bár látnám, mit rejthet a fény a szemében.
Bár hallanám, mit üzen szüntelen csendjével,
Bár tudnám, mi zajlik ártatlan kis lelkében.
Gyermek voltam, mikor utoljára láttam,
Már nem jöhetett, hiába is vártam.
Szeretném, ha szeretnél,
És az életed része lehetnék.
Ha én volnék neked a kincs, ami drága,
Sőt, akinek megfizethetetlen az ára.
Hol vagy már, boldogság? Merre jársz?
Te, aki a búval mindig szembeszállsz.
Hol vagy, ki ellensége a magánynak?
Kereslek itt, kereslek ott, de nem talállak.
Télnek éjszakáján, egy hideg hajnalon
Rád gondoltam én, drága angyalom,
Rád gondoltam én, mert szeretlek nagyon,
Rád gondoltam, mert hiányzol nagyon.
Múlnak az évek s telik az idő,
Csak rajtunk áll, rossz az, vagy dicső.
Múlik a lét, s látszik rajtunk nyoma,
Megbélyegez minket az időnek vasfoga.
December hatodikán, Szent Miklós napján már készen áll a szán,
Rénszarvasokkal Mikulás érkezik csillagfényes éjszakán.
Várva-várja minden kisgyermek a piros ruhást,
Mikor jön már? Kérdezik folyton-folyvást.
Mennyi csillag van fent az égen,
Bárányfelhőket terelgetnek éppen.
A Hold szelíden csak rájuk nevet,
S ezüstfátyollal teríti be az eget.
Hiányod felemésztette lelkem,
S azon az éjjelen útra keltem.
Közben folyton csak rád gondoltam,
Arra, mikor a láztól égve ajkaidat csókoltam.
Lehull az elsárgult levél,
Túl erős már a szél.
Az a sok zivatar
Minden reményt kifacsart.
Túl sokat elviselt,
De most már megpihent.
Eltelt egy újabb év de nem láthattalak,
Milyen jó is volt, mikor karjaimba zárhattalak.
Mint két szerelmes galamb, fonódtunk össze,
Mert nem tudtuk, hogy egyáltalán még jössz-e.
Aznap éjjel felhők takarták a Holdat,
Az utcák sötétek és elhagyatottak voltak.
Éjfélt ütött az óra, kinyílt kapuja az alvilágnak,
Szellemek, démonok, mindenféle mocskok összeállnak.
Az utcákat járják és kósza lelkekre vadásznak,
De bemennek a házadba is, ha nem találnak.