Halász Enikő

Halász Enikő

Született: 1971. április 6.

Népszerűség: 66 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Összefércelheted

Összefércelheted az űrt,
mit benned hagytam,
idegen illatú éjszakákkal,
hízelkedő szavakkal,
felszínes,
ágyra járó vággyal,
ölelésekkel,
mik simítják a bőröd...

Tovább...

Indulnék

Apa, hazamehetnék hozzád?
Itt ősz van, hideg,
kopaszak a fák,
hajnalonta ólomból van az ég,
nincs kezdet, nincs vég,
csak végtelen köd hever a tájon,
ez a világ fénytelen,
nem terem benne öröm...

Tovább...

Az Úr elviszi mind

Az Úr elviszi mind,
kiket szeretünk,
kit így, kit úgy,
van, ki láthatatlan lesz
és van, kit megláthatunk,
vele még néha szót válthatunk,
ha maradt mondandó,
vagy csak elakadt gombóc...

Tovább...

Gyertyafényben

Szép csendben lépdelj
a sírok között,
látod,
amott már minden gyertya ég,
szép csendben lépdelj
az életúton,
lassan te is odaérsz,
hol a fény az éjben...

Tovább...

Beszélgetések Apámmal

Hogy vagy, Apa?
Képzeld,
Lórinak deresedik a haja,
és a mosolya olyan, mint neked!

Tovább...

Ima

Gyere, testvér,
most tartsd a vállad,
lábam megrogyott

Tovább...

Ébredés

Táncol a fény az ablakon,
valóságillatú a reggel,
lassan mozdulok melletted,
kedvesem,
még látom a napot, ahogy felkel
lágyan,
valahol a víz fölött,
és a rőt fát az ablakunk előtt...

Tovább...

A fény hiánya

A fény ott ül a padon, bár mögötte
valahol táncol az éjsötét,
settenkedik,
lábam körül érzem hidegét,
ölelése vágytalanul fonódik rám,
kezed oly súlytalan a vállamon, lecsúszik,
hagyom,
illatod bőrömre ég...

Tovább...

Utoljára

Még utoljára simítom arcodat,
zárt szemedre pénzérmét teszek,
borotvált arcod sápadt ma,
jaj,
el ne felejtsem a cipődet
melléd tenni
majd,
mezítláb mégsem gyalogolhatsz...

Tovább...

2422

Lépteid

Lépteid sorjáznak a füvön,
szíved dobban, egyre sebesebb
futsz önmagad elől,
de lehet,
hogy éppen önmagad keresed,
nyomodban liheg
a múló idő,
néha beér...

Tovább...

Szavak

Lángolás álmodás
parázs hamu szárnyalás
lélektánc maradás...

Tovább...

Hullócsillag

Az augusztusi éjben csillag hull,
magányos égi vándor,
talán már akkor rég kihunyt...

Tovább...

Depresszió

Belopakszik, talán a bőrön át
cseppenként, mint a lágy eső,
atomról atomra, sejtről sejtre jár,
oly alapos, mint a teremtő,
végképp elfoglalja létedet,
életedből falja az éveket,
csápokat növeszt, nem ereszt,
míg úgy nem érzed...

Tovább...

Van ilyen

Van,
hogy úgy érzed, örök vagy,
és van,
hogy illékony, mint a szél,
van,
hogy lent ülsz a pokolban,
és van,
hogy a mennyország peremén...

Tovább...

Anyámtól anyámig

Anyámtól anyámig
létből a halálig
menetelek
bölcsőtől ravatalig
mindenhol mindenkiben
kerestelek
néha megtalállak
néha elveszítlek...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom