Halász Zoltán (HalaszZ)
Egy oroszlán vagy tigris véd téged?
Csak anyának hívja őt az élet.
Vadul őriz, sosem hagy magadra,
Ha egyet kérsz, két darabját adja.
Mikor először pillantottál rám,
azt sugalltam, csodaszép a világ!
A víztükrön lépked s párát szuszog a manó,
Már táncra kérted, de a zene oly altató.
Hipp-hopp! A meséken még túl,
Jön már, és minden bút elfúj?
Fűvel bélelt füles kosár
Ágyad legyen ma éjszaka,
Most csúcsra jár az álomgyár,
Reggel lesz nagy csinnadratta.
Kicsi volt, mikor ráültél,
Aztán hirtelen nőtt a paripád.
Szédülsz és szárnyad sincs, hogy repüljél,
Kezedet nyújtva visszavársz.
Egyszer utolsó szó helyett
Én majd kérdezni akarok -
"Emlékszel?" S megnyugvást lelek,
Válasz lesz csendes mosolyod.
Hideg kőfalak közt nézem leheleted,
Szépségeddel szívem már rég megsebezted.
Torkom kapar, lélegezni alig merek,
Fojtott köhögést fürkésznek tekintetek.
Egyszer fázott a szerelmünk.
Tudtuk, meg kell őt mentenünk!
Hullik a hódara,
A hód ara fázik.
Már reszket a vőfély,
A hideg nem tágít.
Kolbászt akarsz? Sütheted!
Nem lesz abból kerítés.
Mézesmadzag kell neked!
Délibábos fénytörés.
Itt az új technika,
A jövőbe mutat,
Vegyél most lelkednek
Kitaposott utat!
Te tudod, mi történt velünk?
Látod? Példaképek lettünk!
Hogy öregen még mindig izzunk,
Mit mondjunk, hogy mi a titkunk?