Halász Zoltán (HalaszZ)
Tudod, milyen, ha nem szabad sírni,
Hogy érezhesse, lehet még hinni?
Tudod, milyen még rámosolyogni,
Ha érzed már, most fogja feladni?
Egy hang szólt - a boldogság jár Neked,
Így hátradőltem és boldog lettem.
Nevet a hang - csak vicceltem veled!
Eltűnődtem... Csak nem süket lettem?
Házassági évfordulóra
Mekkora a súlya egy kimondott szónak?
Sejtettétek akkor, s a harangok zúgtak.
Kanyargós útjaid mesébe vezetnek,
Kapud itt zárva, a kulcsát ott keresed.
Csak két útra léphetsz, és választanod kell:
Melyiken indulsz és melyiken hozod el?
Te azt hitted, én tudom, mit gondolsz.
Tudom, hogy azt gondoltad, elhittem.
A szellő nem rezdült,
Pillád az, mi rebbent.
Visszatért a hited,
Meglátva, hogy elment.
Őrangyalom volt, ki magával rántott,
Pillantásod az, mi megbabonázott.
Jót akarhatott? Vagy tán nem vigyázott?
Ki az, ki tudja? Szemed hintett álmot.
Hullámok habjain
Álmaim ringatnak,
Hagynám, hogy csókoljon:
Tétova pillanat!
Mint gránitlapon megcsillanó kvarcok,
A víztükrön sziporkázó csillagok.
Fénytündérek ők, csónakommal úsznak.
Sebezhető vagyok, tudom.
Mit érzel, már írva van fent.
Csak mondd ki, szemem lehunyom,
Míg víztükröt simít a csend.
Megértem, Anya, hogy sietned kell,
Elleszek én az óvónénivel.
Csak kicsit sírok, bár kapok vigaszt,
A szeretet az, mi könnyet fakaszt.
Ha bajod van, mondd, Te kire mordulsz?
Akitől félsz, az ellen nem fordulsz.
Akit tisztelsz, bántani nem lehet,
Maradnak mind, kik Téged szeretnek.
Egyszer lesz egy sárkányom!
Sokat eszik? Nem bánom!
Virágod, ha letapossa,
Beáll ő is a sarokba!