Halász Zoltán (HalaszZ)
Unokámnak
Mi az, amit láthatok?
Hát csillogó szemedet!
Mi az, amit nem lehet?
Hát megfogni a kezedet.
Hogy írjam le azt az érzést,
Mit más sohasem érezhet?
A világon ily rezdülést
Csak két szerelmes dédelget.
Míg egy kisbabából kamasz lesz,
Már eltelt annyi idő.
Az emléked körülvesz.
Mégis egy érzelem az első,
Amit nem törölhet el a tizenhat súlyos esztendő.
Már tizenöt éve, hogy nincs új, mit kérdezzek Tőled,
Az utolsó cseppeket merítjük abból, ami járt?
Éppen tizenöt éve félek és rettegek Érted,
Mit kellett, elsuttogtam többször, így kiáltva már fájt.