Hallai Roberta

Hallai Roberta

Született: 1994. május 29.

Népszerűség: 24 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vasmadár

Űzött bolondként járom az utcát,
Sebes szívvel, fejemet lehajtva,
A márciusi éj csendes betonján
Ballagok a dallamos ravatalra.

Tovább...

Elvágyódás

Üvölt a világ, ordít a város,
Zajonganak a gondolatok.
Felszáll s én többé nem látom,
Én meg üresen itt maradok.

Tovább...

Magam után

És megértettem.

Elveszítettem önmagamat a hozzád vezető úton.
Elmentél és azt hittem magaddal vitted a lelkem.
De érzem, hogy sosem volt nálad igazán, csak eltűnt.
Most már értem, miért akarok elmenni: megkeresem.

Tovább...

Csók

Cseppek csókja koppan az ablakon,
Csókod ízét a számban hallgatom...

Tovább...

Mosoly

Önkéntelen reflexként ível felfelé szám széle,
S te viszonzod e gesztust, nem tudom miért.
De míg az enyém anélkül jön, hogy akarnám,
A tiédben meglátok valami ijesztőt, csalókát,
Majd összeforr a két mosoly másvalamivé.
Tudod jól, egy mosollyal újabb csókot kérek.

Tovább...

Budapest

Budapest, én nem szeretlek.
Szép vagy, szép vagy, szebb a Napnál,
De bájod nem erősebb honvágyamnál.
Esőben esti fényeidre meredek.

Tovább...

Otthoni idill

Semmilyenné vált minden azóta,
Édesen-üresen cseng ma a lakás,
Illatok, ruhák, frissen-mosott hatás.

Tovább...

Élet

Rideg és komor a világ ma is,
Minden ember, mosoly és szó
Hamis.
Az élet egy partra vetett hajó,
Törött, megtépázott roncs,
Mocskos lelkek bűnbárkája,
Ömlő könnyek tenger árja.

Tovább...

A hazugról

Maszkod mögé rejted a csúf valóságot,
De kedves, az álarcod átmeneti csak,
A szív csupán rövid ideig marad vak,
S megmutatkozik majd a gyarlóságod.

Tovább...

Búcsú

Az idő kattogása a szobába ragadva
Vörös szemeket fest a ködös jelenre,
Bús ráncokat pingál az arca, amelyre
A múlt egy pillanata maradt ráfagyva.

Tovább...

Ábránd

Idegen zajok, villamos jár,
Száguldó autó, elmúló nyár.
Szomszédban nevetés, báj.

Tovább...

Szeptemberi szellő

Szeretlek tán, te szépen csengő szellő-múzsa!
Szőke tincseid szállnak a vörös színű rúzsra...

Tovább...

Rabvers

Rab vagyok, ki tárt karokkal vár,
Legyen jeges tél, vagy forrongó nyár,
Rabláncon húzol magad felé, mindig,
S naivan megtanulok a reményben hinni.

Tovább...

Egyetlen

Megadtam magam annak
Az ég sötétjébe bújt,
Felhőkön is átragyogó
Csillagnak.

Tovább...

Gyermekien

Úgy kapaszkodom beléd, mint anyjába a gyermek,
Úgy ragaszkodom hozzád, mint hű eb, akit vernek,
Úgy szeretlek téged, ahogy a friss tavaszi szellőt...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom