Hampuk Zoltán
Rögtönzött szonett
Rizsszemek asztalon, és gond vállamon,
el kell döntenem. Sok pergő szem közül
az örök társamat én hogy választom.
Forgok erre-arra, hisz rizs vesz körül!
Törött emlékcserepek,
kedvesek, hát cipelem,
nyikorog a talicska,
fonnyadt emlékek szirma.
Kísért egy emlék, elvitte nemlét,
de mindig érzem a szeretetét.
Frissen gyűjtött széna nyári neszét,
mezítláb szaladás lendületét.
Kumdari kis bari,
Mit lehet hallani?
A gyermekágy táján
Mindent sírás jár át.
Új vírus jár a világban,
de sokan tudják hibásan,
ellene mi mit tehetünk?
Vírus ellen hogyan nyerünk?
Egy jó barátnak bátorítás,
Édesapának igazolás,
szeretetmag, lásd, szárba szökken
a termékeny, gyermeki földben.
Ingó, ringó rózsaszál,
oly szépséges tűzmadár.
A tánca vonz és csábít,
de nevetve csak ámít.
Réten andalgó kisleány,
előtte életóceán.
Cseperedik növekedik,
a felnőtt kor közeledik.
Az emberi vadállatok
nem ismernek alázatot.
Jönnek mindig újabb sorok.
Sorba rakó újabb okok.
Szeme szép, igéző,
világot dicsérő.
Vigyázz, két gyémántszemét sose nézd!...
Emlékezés két jeligés találkozásra
Tudod, velem van a párom,
Tizennyolc éve vele járok,
Szerelmem benne találom,
Nemcsak egy csalóka álom.
Mesélhetem sorsom,
A korvádló gondom,
Remegve elmondom,
Girlandos a dolgom,
Óbor lelkem oldom.
Szonett
Sok éve már mellettem vagy, jó Odett.
Régóta rólunk szól ez a szép szonett.
Emlékszel, milyen volt egykor a kezdet?
Fogtam, fogtam a remegő kezedet.
Ezúton keresem párom.
Tudod, már oly régtől várom.
Remélem, hogy megtalálom.
Nemcsak egy csalóka álom.
Hol volt, nem volt,
Fele tán igaz volt.
Kumdari csizmabolt,
Gazdája suszter volt.