Hamza Anikó Julianna
Álmaimban messze járok,
Felhők felett szárnyalok.
Nincs akadály, mi legyőzhetetlen,
Mindent lehet, én így szeretem.
Lehet, hogy őrült vagyok,
Lehet, hogy nem hódolok.
Lehet, hogy a felfogásom bolondos,
Lehet, hogy a saját utamon ballagok.
Ha el akarsz szökni a világtól,
Emlékeidbe merülve vándorolj.
Gondolj vissza a szép dolgokra,
Mi mosolyt csal az arcodra.
Talán egy aranyhalat,
Ki lesi minden kívánságomat.
Vagy egy bohóchalat,
Ki csak a szívemmel játszogat.
Látom, hogy szenvedsz, én is szenvedek,
Egy kimondatlan szó, mely minket éget.
Nem szabad, tudjuk jól,
De oly jó, ha átkarolsz.
Szeress engem, mint hold a napot,
Mint ég a csillagokat.
Kik örökké egymáshoz tartoznak,
Kik csak egymással boldogok.
Az éjszakában hull a hó,
Fehér lesz most minden.
Valaki örül, valaki nem,
De a télapó csak kacag ezen.
Nyisd ki szíved, lelked,
Szomorúság hadd kerüljön el téged.
Nevess, mert az jót tesz a testnek,
Boldogságod átjárja lényed.
Ne sírjatok, ha nem vagyok,
Nem hagytam túl sok nyomot.
Enyém volt, mi enyém lehetett,
Így éltem le hát életemet.
Milyen kegyetlen az élet,
Azt szeretjük, akit nem lehet.
Tiltott gyümölcs oly édes,
Lopj egy csókot, ha lehet.
Eljött hát a December,
Hó még sehol, de jő egy ember.
Hiszem, hogy jön, hisz várom már,
Egész évben jó voltam ám.
Szánkón jár és csilingel,
Gyerekek nevetésével alszik el.
Egyszer jön egy évben ő,
Mindenki lesi, hogy lássa őt.
Ballagnak a gyermekek, bomlik a családi fészek,
Eltelt nyolc év, hát repüljetek gyermekek.
Vár a nagy élet, a sok kaland,
Tapasztalj meg mindent, mit az élet adhat.
E napon, ha elfogadod,
Vallomásom az ajándékod.
Szerelmesek napja van ma,
Versben írom, mi szívem nyomja.
Még érzem a szívem, mely szeretetre vár,
Várom a csodát, hogy égjen egy láng.
Egy tűz, mely éget és perzsel,
Egy szív, mely értem ég el.