Hangyási Mihály
olyan jó lenne
vadalmaként lengeni a semmi negédes
ám szürke ködtől sem mentes
mértani közepén
Még érzem a napot,
Vérként fut ereimben,
Tihany messziről int felém,
S a hideg hullám is forró az arcomon.
Iszonyatos felkavaró,
Fából készült hátvakaró,
Lett a rendőrbot is végre,
Félve nézek fel az égre,
Testvérem! - szólít az idő,
Köhögök, szakad a tüdő...
Csendben megbúvik a szégyen
A Jászai Mari téren
(Két pad között)
Érints meg, ősz...
Tedd szelektől hűvös kezed
Tűzforró lelkemre, s adj megnyugvást.
Vezesd tollam az októberi naptól
Vörös-arany papírodon,
Hogy szülessenek énekek,
Szülessenek mesék, tragédiák,
Gördüljön könny és nevetés.
alternatív verzió
Anyám nem sokra tanított.
Felejthetetlen borok csöpögtek ajkaimról,
Igyál, úgysem vagy boldog,
Mindig van lehetőség berúgni.
A saját szívemben voltam vándor,
Jártam poros utat, s ha kellett,
Jártam könnytől ázott parlagot.
De ne sajnálj.
Téglaport eszek,
s mellé kortyolom
mindazt a gazságot,
melyet egy új kor
minden hazug nyelve
a nyakamba borított.
Lehetnék dühös...
Koromfekete ír söröm hófehér habjában keresem,
Mindazt a smaragdzöld, be nem teljesült álmot,
Melyet őseim hagytak rám, hegyek s puszták urai...
Túl gyorsan folyik az idő
Mállott falak repedésein,
Melyekben megül a múlt.
Félrészeg szerelem dühöng
Elhagyott terek napszítta padjai között.
Int az elmúlás, majd meghúzza borát,
S egy messze elhaladó HÉV-szerelvény
Magányos kürtje száll két bódult lány felé,
Kik ugyanazon srác nyomán keresik önmaguk,
S keresik azt a jövőt, melynek útja
Valahol elveszett az ígéret penészillatú elmúlásában...
Egy pohár bor, egy korty élet
más nem, csak a száraz könny maradt,
az autód kürtje nyári estén,
egy farmer, mely középen szakadt.
Szabadság vagy szerelem
Az érzés valahol rabság,
Hol a lélek és a szív harca
Néha feszegeti a határokat,
S lesz belőle fájdalommal teli félmondat
Egy esős szombaton.