Hanna Trabiszky
öt hónapja nem vagy itt
hiányzik nagymamám és a savanyú-a-
szőlő, ha szétrágod a magját
meg a régi könyvek szaga a fenti szobában,
ahol pokrócba csavartam magam, s úgy néztem...
Ady, ne haragudj!
Megtört már mind a száz varázs
a részeg éjszaka köptem volna rád
kívántam volna sok nyomorúságot
küldtem is volna fejedre sok átkot
hogyha hitted volna simogatásom
álölelésem fejemmel a vállon
vállalom hazudtam már minden kávénál...
Hálóingben nem lehet iskolába menni
hétfőn hiába hívtalak
kíváncsi kedvvel keltem kedden
szerelmet szeretnék szerdán...
Tudnod kell Neked, távoli
illatú kedvesem, hogy
nem akarok elaludni...
avagy a takarótengeren is túl
újra elveszítettem,
semmibe vesz, itt ettem
reggebédem a macskaszárnyakon...
Te hiszel, én bízok,
Én eszek, te hízol,
Te alszol, én sírok,
Én kérlek, te eltolsz...
minek törjek össze mindent, ami megvolt,
minek szorongassam szíved, ami megholt,
szendvicset készítek szalámiból s szívből,
pittyegő órából s néhány sajtszeletből.
lejáró időből...
A tenger nem volt ott, csak egy kisgyerek:
Te. Én meg magamból téptem ki követ,
- azt tettem acéltenyereidbe,
de hiányom tiéd sem sokáig maradt.
(Egy rajzfilmben élek együtt veled.)
Csendesen nyugvó fejed keretezi
álmodó aranymosolyod.
Vörös pillád visszatükrözi
a napfényt s hangulatod.
Ó, napos reggeleim,
utaztassatok körbe Európában!
Igen, nehéz idők ezek,
mondják az öregek,
náluk már remegnek a kezek,
a hidegben koccannak a térdek,
a jégre, hóra félve lépnek,
magukban beszélnek,
s mi örülünk, hogy élnek,
nem engednek betegségnek...
...eső mosta lépteid nyomát.
Villogó képek, változó fények,
elveszett barát porát
hozzák idegen nagyvárosi szelek.