Hanzelik Erika

Hanzelik Erika

Született: 1998. február 18.

Népszerűség: 19 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Egyszer

Egyszer, ha a fekete köd belep,
És ha végleg lehunyod a szemed,
Egyet azért tudnod kell,
Én akkor is ott leszek veled.

Tovább...

Az Este

Sötét csuklyáját felvette,
Fényét fekete ködbe
És sötétségbe temette,
Majd felment a fellegekbe.

Tovább...

Merengés

Tűnődtél-e már azon valaha,
hogy miért hullik le a levél,
hervad el a virág, válik
semmivé minden szép dolog.

Tovább...

Elment

Fekete, üresen csengő táj, kidőlt fák,
Égett, kopár föld jelöli a lába nyomát.
Elégett szén-füsttel bekent vonalak,
Ennyi, mi belőle még megmaradt.

Tovább...

Sajnálom

Sajnálom, hogy nem vagyok jó,
hiába vagyok kedves veled.
Sajnálom, hogy viccelek, és
meglehet, hogy néha túlzásokba esem.

Tovább...

Nem tudom, hogy ki vagy

Úgy hittem, amit már egyszer széttörtek,
nem tudnak újra darabokra foszlatni.
Belátom, tévedtem, könnyű tönkretenni azt,
ami már így is meggyötört és élettelen.

Tovább...

Ma még...

Ma még ismerlek, holnap már nem tudom, ki vagy.
Ma még tudom, ki vagy, mégsem ismerlek.
Ha rád nézek, ismerősnek tűnsz,
S ha rám nézel, idegennek látsz.

Tovább...

Talán...

Árnyék vagy, nem is létezel,
A szemed fekete ürességé lett,
A hangod elhalványult, elhalt,
Nem látlak, már nem tudom, ki vagy.

Tovább...

Tűz

Égető tűz emésztett, ha megláttam őt,
Mint a lángra lobbant papír, úgy égtem.
De a tüzet nem tudtam csillapítani,
Hiába, csak én láttam őt, ő észre sem vett.

Tovább...

Képzelet

Mintha tükör előtt állnék,
Magamat látom helyetted.
Hiába keresem a tekinteted,
Ha úgysem lelem meg.
Elképzelem a hangod,
De nem rémlik, hogy milyen.

Tovább...

Már nem érdekelsz

...Gyerekesnek látsz, de már nem érdekel.
Engem hibáztatsz, mert így könnyebb neked,
Elhagysz engem, de már nem bántasz meg.

Tovább...

Ha lehunyom a szemem

Lehunyom a szemem, és elképzelem,
Hogy most is itt vagy éppen velem.
Mosolyogsz, és öleléssel vársz rám,
Csak kár, hogy ez kicsit sem a valóság.

Tovább...

Tökéletes illúzió

Te vagy a tökéletes illúzió,
mely rózsaszín köd mögé rejti el szemem,
Te vagy a halovány nap sugara,
mi gyengéden melengeti a kezem.

Tovább...

A sötét

Sötét csuklyáját felvette az Éj,
köntös alá burkolta hűvös tekintetét,
fájó kínzás lebegett körülötte,
s a csillagos eget a füstös Sötét körbeölelte.

Tovább...

Elengedlek

Tükrön sétáltam, mi erővel tört össze alattam...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom