Hecz János Sándor
Történt Krisztus után kétezer-ötszázban,
egy távoli bolygón Mikulásra vártam.
Nagy, fúziós szánja teret hajlította.
Ismert planétákat végigjárta sorban.
Legyen ez az évünk végre boldog egyszer!
Rosszat s jót tanított nekünk e szemeszter.
Reméljük, a rosszat gyorsan eltemetjük.
Minden, ami jó volt, el sosem feledjük.
Régen voltam már kisgyerek,
Télapóban mégis hiszek.
Fényesítem nagy csizmámat,
örülök ajándékának.
Az Úr eljövetele
Lilába öltözött kereszténység papja,
koszorúra került négy megszentelt gyertya.
Elsőnek a lángja hirdeti hitünket...
Tudom, áldást odafentről én hiába várok.
Sosem leszek, ki megváltja ezt a zord világot.
Azért néhány gondolatom olvasd el, Barátom!
Túl sok már a dúló vihar apró planétánkon.
Zsolt barátomnak és asszonyának, Editnek
Kedves Zsolt Barátom, üdvözöllek téged,
s melletted Editet, ki már feleséged!
Eljött hát a nagy nap, mit nagyon vártatok,
Halljátok köszöntőm, mit szívemből adok.
Csirkeszárnyak Michelinpapa módra
receptvers
Rég posztoltam receptverset,
még a végén elfeledtek!
Volt otthon pár csirke szárnya,
Répa, krumpli, gyümölcspárlat.
Volt egy pedagógus, bölcs és nagy tudású.
Szekundert nem adott, bár` volt diákja bárgyú.
E csodás embernek vajból volt a szíve.
Minden szava szent volt. Ilyen volt jelleme...
Élünk, tanulunk, tanítunk, elmegyünk
Megszülettünk egykoron,
anyánktól kaptunk életet.
Bélyeget loptunk a sorstól,
mit leáztatni nem lehet!
Mást nem tudok
adni most neked.
Mécsesem fénye
ott legyen Veled.
Hiszen már velük vagy
a régi nagyokkal.
Bár ismernétek engem!
Megkörnyékezhetetlen nem voltam soha!
Lehettek ellenem s velem?
Tudom, nem voltam csak néha ostoba.
Akkor nemzetünknek sanyarú volt sorsa.
Csak az égben tudták, kinek mi lesz sorsa!
Ott voltak béklyóban, ítéletre várva
Aradon, s Batthyányi a Budai várban.
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem!
Hová lett a vékony képem?
Miért hazudsz az arcomba?
Ez a tréfád túl otromba!
Vége lett a nyárnak, villámokat is csak ritkán látni,
őszi színeit a világnak alig győzöm én kivárni.
Nemrég fecskeraj repült sietve téli lakhelyére,
erdők mélyéből szarvasbőgés zengi be a tájat,
lassan hófehér lepel borul magas hegyek ormára,
hidegtől védő avar ad otthont majd egérnek, bogárnak.