Hecz János Sándor
Még itt éltél, Nap égette Földön,
mindenség színes kék ege alatt.
Elmélkedtél te kétes jövődön,
hol egyszer talán a halál arat.
...Arra nem emlékszem, álmos voltam nagyon.
Nem tudom, a múzsa járt-e néha arra,
de az írás sokszor gyógyír minden bajra.
Néha írok céltalanul.
Van, hogy versem szívet ér,
ám az ember mindig tanul,
mert mi rossz, az elvetél.
Már megint megjelent ez a "törpemetró"!
Ami volt virágom, azóta csak "retró".
Nemrég tanácsoltam szomszédom kertjébe,
az áskálódását hagyja nálam félbe.
Poéták
...kortárs költészetünk úgy hat a világra.
Önjelölt "Attilák", megtévedt "Jenőkkel"
tunkolják sorokat belénk gőzerővel.
Becsengettek iskolánkban,
indulok, mert várnak.
Vállamon pihen jelképe
jövőnek, tudásnak.
Tegnap egy nincstelen az utcákat járta,
szakadt kabátja volt otthona, lakása.
Úgy korgott a gyomra, messziről hallatszott,
ki meglátta, annak szíve belesajgott.
Apró lett a végtelenből,
törpe lett az óriásból.
Ez toppant be két fülem közt`,
nem úgy hallottam én mástól.
Benne járunk kisasszony havában,
ropogósra sült az új kenyér.
Emlékezzünk vissza aratásra,
kis figyelmet tán` az is megér.
Szakadozva ír a tollam,
most újra kezembe veszem.
Nehezen megy, mért` tagadjam?
De kényszert érzek s megteszem.
Ne érdeklődj soha arról,
mi lakik fejemben,
mert hidd el, mit tudnod kéne,
azt el sosem rejtem.
Egész más illata van idei nyárnak.
Napsütés helyében viharfelhők szállnak.
Néha még erejét össze tudja szedni,
majd egy gonosz orkán támad és meneszti.
Kegyetlen világot élünk,
ritkán lelhetsz benne jót.
Isten tervez, ember ámít,
nem fecsérlek erre szót.
Ha nem tudom, merre járok,
azt, hogy hová cipel lábam,
megvizsgálom útnak porát,
elmeséli, merre jártam.
Csak egy porszem vagyok, kit sodor a szellő.
Néha földre taszít egy zord esőfelhő,
lehullok talajra, mint ki sosem várta.
Pedig ott születtem. Arra a világra.