Hecz János Sándor
Gáncs nélküli hősök ma már nem születnek.
Dal csak azokról szól, kiket földbe tettek!
Történetnek vége. Régen Mennyben járnak,
nincs több megmentője felfordult világnak!
Azt kérdem én, ember: Szeretnél még élni?
Földünknek tüdejét miért hagyod égni?!
Előre tervezed léted sok-sok évre,
csak haszonra lesel. Azt hiszed megérte?
Elrontottad, ember. Visszaút már nincsen.
Elfogy az oxigén, elpusztul itt minden.
Hogy jönnék én ahhoz, pálcát törjek érted?
Kétségbe mért vonjam több, mint ezer évet?
Hiteles források bár-csak lehetnének!
Akkor talán én is szentként tisztelnélek.
Albert mondta múlt században. Tudod? Az a fizikus!
Teret, időt széjjelszedni már bizony nem ildomos.
E egyenlő em-cé négyzet. Érted? Ez így logikus,
Megértheti kovács, cipész, tudós, orvos, kubikos.
Gyarló az ember. Mert hibát hibára halmoz.
Ki bűn nélkül élt, pont azt állítja falhoz!
Forgatja bátran sokszínű köntösét.
Önzőn tapossa rég feledett hitét.
Vers a hazaszeretetről
Nincs a Földön más hely, mely gazdagabb nálad.
Hullámzik tengere színarany kalásznak.
Smaragdzöld legelő sok jószágot éltet,
Hegy ezüst patakja táplálja a földet.
Mikor a Teremtő bennünket kiűzött,
mert bukott angyala belénk tudást töltött,
mohón falatoztunk a megtiltott "fáról"!
Még mit sem sejtettünk a kinti világról.
bankcsapda
Volt egy kevés tartozásom,
bevallom, hogy kissé késtem.
Végre mindet kifizettem,
azt hittem, már révbe értem.
Ha már semmit nem látsz, csak álmot.
Mert azt sugallják néked odafenn.
Ha nem döntötted el, hiába várod.
Az elme sokszor tesz túl mindenen.
Gondokról, kínokról, bajról, úgy érzem, írtam eleget!
Jegyzek most inkább csupa jóról, mely feldobja kedvetek!
Szabira ment a hőség, néha hullik hűsítő eső,
lágy szellő ringat egy fészket, a meleg nem oly` rekkenő.
Nyaralni voltunk,
a család még pihent.
Könnyű volt,
mert csend volt, annyi szent.
Lankad már a vén folyam dühe,
talán, mit elvett, végre visszaadja.
Égbe vágyó lelkeket mélyén elrejtve,
testüket rideg hullámsír fogva tartja.
Van egy kerek asztal, nincsen főhely rajta.
Ki talált ott helyet, gyermekétől kapta.
Szépen körben ülnek éppen, ahogy illik.
Miért kaptak széket? Páran nem is sejtik.
Mondják, egykor történt az ősrobbanás.
Megtalálható volt pár atom, s néhány villanás,
csak később lett látható az utóhatás.
Nem voltak planéták, sem csillagok.