Hecz János Sándor
Döntöttem. Farsangra most nem viccből írok.
Az sem baj, ha azért versemen vihogtok!
Kerekre igyekszem faragni rímeim,
Kutattam múltamnak feledett kincsein.
Történelem előtt már sok ezer évvel
összeforrt a fajunk az Isteni fénnyel.
E napon sötétség vesztett Napunk ellen,
egyre több fényt hintett ránk az Öreg Isten.
Boldogan vigyorgott kiskutyám, a Morzsa,
oltári ötletét egy macskától kapta,
levizelte tegnap az összes petárdát,
durrogni ne tudjon szomszéd sem odaát,
olyan jól csinálta, be is sült mindegyik,
gondtalan pihenhet így tán` jövő keddig.
Újra itt vagy, vidám farsang végre!
Mik is vagyunk? Most majd kiderül,
Álarc mögött fel úgysem ismernek.
Valós lényünk színre nem kerül.
Talán ma áldás száll az egész világra.
Megváltó sem jön el este majd hiába.
Szeretet költözik emberek szívébe,
nem lesz most egyedül, hiszem, senki végre!
Megint elmúlt egy év. Mit tudnánk most tenni?
Legjobb, ha elmegyünk jót szilveszterezni.
Csúcsos sipkát rakjunk vidáman fejünkre,
hosszú, hangos dudát fújjunk egész este.
Elfeledni szinte minden rosszat, ami történt!
Kizárni az életünkből minden beteg elmét.
Tekinteni a jövőbe, mindig csak előre,
tiszta szívvel belelépni az új esztendőbe.
Egyszer, hol a gonosz lábát megvetette,
nem tűri, hogy bármi létezzen helyette.
Sok ezernyi lelket vonz be bűvkörébe,
mi elérhetetlen, azt kínál cserébe!
Fura köntöst öltött a karácsony.
Ember ma már más célból figyel!
Messze van, mint Kaposvártól Záhony
a szeretet, ünnephez közel!
Történt egykor, hívtak engem egy gazdag világba.
Feltételt csak annyit szabtak, legyek regisztrálva.
Elmerengtem: Azt hogyan kell? Nincs ott ismerősöm!
Ha küldenek kérdőívet, ígérem, kitöltöm.
Itt vagy végre szent karácsony! Mondd csak, mit is ünnepelsz?
Áruházakat bejárva kérdésemre mit felelsz?
Átkeresztelve az ünnep, azt nem értem, hogy miért?
Lassan már nem celebrálnak szent családért sem misét!
Engem volt, hogy befogadtak. Tartom szerencsémnek.
Hogy aljas mód csaljam őket? Nem vitt rá a lélek!
Érthetően azt írom csak, mit diktál a szívem,
bár` ezerszer azt harsogták: Többé sose merjem!
Krisztus után talán két és fél századdal
Szent ember született Anatóliában.
Patara városban, egy gazdag családban
élt ő szüleivel lent Kis Ázsiában.
Odafenn, északon él egy vén szakállas.
Szeretetben nála nincs, ki jobban jártas!
Szarvasokkal húzott, csodálatos szánja
ajándékkal telve száll a nagyvilágban.
Wass Albert küldött egykor egy igaz üzenetet.
Csak ötven év kellett: "Néppé gyúrták a nemzetet!
Üzenetem az, hogy ébredjetek föl, Magyarok..."
Ki ébresztőt fújhatott volna? Altatót adott!