Hecz János Sándor
Volt egyszer egy ember. (Aki messziről jött!)
Más szapulásával túl sok időt töltött.
Figyelte, kit ismert, leste minden léptét...
Piros tojás, fehér nyuszi,
engem ez már ráz is!
Nyuszira rímnek egy puszi
jól elcsépelt frázis.
Mi kell más a népnek? Csak kenyér és cirkusz!
Idők kezdetétől él e szörnyű virtus.
Keresztet ácsolnak egy ács Szent Fiának,
Nincsen vége-hossza zord kopácsolásnak.
Tegnap éjjel én egy furcsa álmot láttam.
Föld felett az égen csillagok közt jártam.
Bolygónkra tekintve nyugodt volt a légkör,
nem látszott vihar sem mely` hajókat széttör.
Elmerengek önmagamban,
akkor mi lett volna, ha...
Elmém rám szól: Most ne agyalj!
Lelkemig ér a szava.
Ne higgyétek, nem keresek
szépséget a szavaimban.
Kezemet tűzbe sem teszem
értetek. Nem vagyok hibbant!
Köszönteném én a nőket,
(bár ne lenne elcsépelt szó!),
férfilelkem azért törtet,
mások előtt én legyek jó.
Figyelj, égi vándor, Földünk egy nagy színház.
Darabokat írja fent egy égi firkász.
Játszanak premiert minden szegletében,
sok helyen vasfüggönyt engedik le éppen.
Most figyelj, Qupido, vagy bárhogy is hívnak!
Ne legyek célpontja elhibázott nyílnak.
Hiszen nem vagyok már facér negyven éve!...
Az idő is másképpen telt
pár tíz évvel ezelőtt.
Tartós biomotorunkhoz
ritkán hívtunk szerelőt.
Fejemet ma szinte már betörtem,
itt ülök némán és összetörten.
Most mit írjak szépet kedvesemnek?
Szemeim is könnytől nedvesednek.
Figyelj szavaidra, testvér, szívből kérlek!
Legalább e napon ne legyen fals ének!
Mert hiszen ma van a kultúrának napja,
durva hiba tollad el most nem hagyhatja.
Mivel főz a szegény? Helyes válasz: Vízzel.
Van rá garancia ily módon: Ne hízz el!
Így véd a túlsúlytól minket gazdag réteg,
árak szabályozzák neked egészséged.
Receptvers
Hol nem volt tóban egy afrikai harcsa,
arra járt egy horgász, kihúzta a partra.
Ne féljetek, nem lesz írásom otromba,
mesélem, hogy került tegnap asztalomra.
Mért` akarják elhitetni,
semmi nem lesz úgy, mint régen?
Más szórakozást keresni
nincsen kedvem, kérem szépen!