Hecz János Sándor
Ne higgye senki el, ha kérhetem,
hogy én ma exkuzálom itt magam.
Van pár embernek olyan ruhája,
mit levetet róla leírt szavam.
"Néhány hitvány év miatt csak nem leszek szökevény."
Egyszer leszárad majd ez átkos csökevény,
s nemzetünk zászlaja büszkén lobog újra!
Népünk a szabadság illatát szippantsa.
Szívvel fogadjátok bús fohászom,
ott pihentek hűs hantok alatt.
Rövid imámat én nektek szánom,
ne fújja el szél a hangomat.
Jól tudom, az atomkorban nem minden a szépség!
Kell ott belül, két füled közt gondolkodó készség!
Persze azért nem kell lenned atomfizikusnak,
ám` problémát meg kell oldjad, mit neked feladnak!
Aulich Lajos
"Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam..."
Vezettem csatákat, szabadságra vágytam!
Most az élettől is elvesztek a jogok.
Szívemet oly sokszor valami szorítja,
régmúlt történelmét újra elolvasva.
Most csak azért írok, mert fel kell idéznem,
Istenünk nevében: Miket tettünk régen?
Óriások között bizony, sorsa nehéz a törpének.
Mert akik magasban élnek, eltaposhatónak vélnek.
Több oxigén jut odafent, elszívják, mi lentnek jutna,
megfullad a törpe, sajnos, mielőtt a hegyre futna.
Ma már úgy húzzuk le magunkat a szennybe,
mintha tiszta dolog létünkben nem lenne.
Figyeljük, hogy milyen rosszat tesz a másik.
Ott bent nem érezzük? Valami hibádzik.
Indulnunk kell mindnyájunknak! Beérett a termés.
Nem csináljuk? Az számunkra, hidd el, végleg elvész!
Igyekezzünk, lassan üres rég használt raktárunk!
Nem tölti meg többé senki, hogyha másra várunk.
Gáncs nélküli hősök ma már nem születnek.
Dal csak azokról szól, kiket földbe tettek!
Történetnek vége. Régen Mennyben járnak,
nincs több megmentője felfordult világnak!
Azt kérdem én, ember: Szeretnél még élni?
Földünknek tüdejét miért hagyod égni?!
Előre tervezed léted sok-sok évre,
csak haszonra lesel. Azt hiszed megérte?
Elrontottad, ember. Visszaút már nincsen.
Elfogy az oxigén, elpusztul itt minden.
Hogy jönnék én ahhoz, pálcát törjek érted?
Kétségbe mért vonjam több, mint ezer évet?
Hiteles források bár-csak lehetnének!
Akkor talán én is szentként tisztelnélek.
Albert mondta múlt században. Tudod? Az a fizikus!
Teret, időt széjjelszedni már bizony nem ildomos.
E egyenlő em-cé négyzet. Érted? Ez így logikus,
Megértheti kovács, cipész, tudós, orvos, kubikos.
Gyarló az ember. Mert hibát hibára halmoz.
Ki bűn nélkül élt, pont azt állítja falhoz!
Forgatja bátran sokszínű köntösét.
Önzőn tapossa rég feledett hitét.
Vers a hazaszeretetről
Nincs a Földön más hely, mely gazdagabb nálad.
Hullámzik tengere színarany kalásznak.
Smaragdzöld legelő sok jószágot éltet,
Hegy ezüst patakja táplálja a földet.