Hecz János Sándor
Kinek és mit írok, nincsen abban kényszer,
én biztos nem leszek érettségi tétel.
Nem fogok követni semmi algoritmust,
főleg, mi lelkemtől egy idegen stílus.
Mint tudjuk, a csótány igen furcsa szerzet.
Hónaljsprayként hat rá rovarölő permet.
Nem hat rá a méreg, nem öli a járvány,
vigyorogva pózol atomvillanásnál.
Bármit le tudsz írni tizenkét szótagban.
Ha mondasz véleményt, úgy tegyed, hogy halljam.
Én nem álmodoztam mérhetetlen kincsen.
Nem fájt a fejem sem nekem, miért nincsen
ékszerem s garázsban nagy luxusautó.
Viszont sosem voltam szegény, földönfutó.
...senkire nem tartom, táthatjátok szátok.
Csak magamra lövök nem megszokott módon...
Kedves apák, itt a virtuális térben
fogjunk végre össze, Jó Istenre kérem!
Mi napunkat fogjuk lassan ünnepelni,
a köszöntésünket ne zavarja semmi.
Minden évben áprilisi esten
újra s újra eljöttök közénk.
Élhetünk bár vidéken vagy Pesten,
áttörtök egyhangúság ködén.
Látványoddal betelni, mondd, ki képes?
Ilyen csodát Isten alkothatott!
Csak tudnám, hol lelt ilyen szép kelmére?
Egy mestermű, mit abból kiszabott.
Ha ma égre nézek, ezer lufit látok.
Újra kisgyermekként velük együtt szállok
fent, a kéklő égen, mint gyermekkoromban.
Gyermeknapi képek előtűnnek nyomban.
Most egy kényes téma, amit itt lejegyzek.
Akadnak jó páran majd, kik nekem esnek.
Pedig mit most írok, nincs miért megbánnom.
Mert mit szívem diktál, az jön ki a számon!
Sün Szilvi és Vakond Vanda
ment oviba kézen fogva.
Jó barátok ők már régen,
együtt járnak őszben, télben.
Túl sokszor borostás gyűrött "pofázmányom"!
Időt kéne szánni rá, győz lustaságom.
Olyan macsós sokszor, szégyellem már én is!
Növesztem, azt hiszed? Ez bizony csak tévhit.
Úgy mondom hangosan, hogy mindenki hallja!
Hiszen mindenkinek van (volt) Édesanyja.
Minden évben egy nap úgy kell emlékezni,
(fontos), szeretetet kell kezükbe tenni.
Eltöpreng a diák: Vajon mi lesz holnap?
A búcsúbeszédek most neki is szólnak.
Végigjár termeken, itt töltött nyolc évet,
holnap élet várja, nem kaphat kegyelmet!
Ne keressetek ott, hol a szó nem számít.
Arra nem tévedek talán soha én sem!
Ne higgyetek annak, aki azzal ámít,
látott engem arra repülni a légben.