Hecz János Sándor
Megkérlek, barátom, légy ma kicsit állat!
Dobd egy napra sutba, hogy "civilizált" vagy.
Ne használd telódat, lépj a természetbe,
csakhogy rád találjon a nyugalom lelke.
Most szüretre készül szép Aprajafalva.
Törp-szőlő megérett, mely igen jó fajta.
Törpapa lugasból levette a mintát,
törp-bor készítésnek jól ismeri titkát.
Sosem törekedtem, hogy jobb legyek másnál!
Olvasd írásaim, mielőtt elásnál.
Szeretnék alkotni, ahogy tudna más is...
Keresztet hazudik leszúrva a kardod!
Ám a Sátánt hívja, ha kezedben tartod.
Bizony hadba szállva Mennyeket piszkálja.
Apokalipszist hoz akkor a világra.
Rákoscsabai strandra emlékezve
Úgy emlékszem, mintha csak ma lenne,
volt egyszer egy strand Rákoscsabán.
Hányszor lobbant szívünk szerelemre,
ha megnyitott, mert közelgett a nyár.
Csupán néhány pamacs odafenn az égen.
Nem baljós előjel, én nagyon remélem!
Talán nem csap le ránk ma egy szupercella,
bár az égieknél van, tudom, a "szerva".
Ha beteg a szívünk, elszomorít minket,
segítségül hívjuk ekkor a Jó Istent.
Persze, elfeledni ilyenkor sem lehet,
kell a gondoskodás, fontos a szeretet.
Hogyan válhatsz majd írástudóvá?
Ismerd meg az ősmagyar rovást!
Képzett régész sem tehet majd lóvá,
töröld el a rég bevett szokást.
Élt egyszer egy szegény ember,
nem volt szinte semmije,
tudta, neki vagyon nem kell.
Így nincs gondja semmire.
Már az ünnepségek lassan véget értek,
elhallgattak végre ünnepi beszédek.
Elhangzott szavakat külön mind értettem,
hatalmas űrt hagytak mégis a lelkemben.
Azt mondjátok, jöttünk közel ezer éve
egy új hont foglalni Kárpát-medencébe?
Ha Magyar nem lennék, tán` még el is hinném.
Tények másképp látják, így megállnék itt én.
Gondolataid, barátom, tudd meg, mennyit érnek.
Kevés időt rá kell szánnod, még ha nem is érted.
Mi vezette a pennádat kopott pergamenre?
Talán így próbál üzenni őseink szent lelke.
Dalszöveg helyett
Felvillannak néha még a régi, szép napok,
az utat róttam, vállamon gitár.
Talán ebből kis valamit visszakaphatok,
most gyorsan kéne egy dalt írni már.
Szállj velem a viharfelhőn túlra!
Hidd el, ott még búzakék az ég.
Majd ugorj felhőpárnára, tudva,
szép élményből soha nem elég.
Ki tudhatja, honnan ered
élet vizének forrása?
Aki tudja, eltitkolja,
ne hozhasson áldást másra!