Hegedűs Adriana

Hegedűs Adriana

Született: 1953. június 24.

Népszerűség: 205 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Gúzsba kötve

Amíg tiéd a mosolyod és nem adod tovább,
gúzsba kötöd magad és elméd is tétovább.
Kétszínű felhőkön utazol a messzeségbe,
sűrű égbolton lábadozó, tűztollú mesékbe.

Tovább...

Nincs és van

Nincs gondolat,
üresen kong az agy.
Nincs érzelem,
a mosoly ajkakra fagy.

Tovább...

Élet(jelen)

...percek töredékét öleld magadhoz.
Sodródj arra az oldalra, ahol süt a Nap,
csak légy hű mindig önmagadhoz.

Tovább...

Lehalkított csend

Mikor behúzódunk ketten a kandalló elé,
majd egymásnak suttogjuk az emlékeket.
Mikor megfogjuk majd a másik kezét,
szavak nélkül is értjük a fejbiccentéseket.

Tovább...

Jövőre

A csönd kapujából nézek körbe,
elképzelem én, hogy mi lesz még jövőre.
Mi az, mi sorsomból teljesül,
és mi az, ami csak a gondolataimban legbelül.

Tovább...

Élet(jelmez)

Ruhát szabott nekem az élet,
belevarrta a hamisítatlan képet.
Járt hozzá egy adag holtjárat,
egy kulcs, mely nyitja a zárat.

Tovább...

2322

Ki a vesztes?

Csak vagyok, csak vagyok,
arrébb csúsztak a tegnapok.

Tovább...

2933

Ébressz fel

Ébressz fel, ha túl sokat álmodok,
ha tűztollú madárról áradozok.
Akkor is, ha lefestem a semmit neked,
s ha vízre teszem az egyik tenyerem.

Tovább...

3343

Ha úgy érzed

Ha kevés a szeretet, én itt vagyok neked,
ha nevetni szeretnél, hadd nevessek veled!
Ha sírnod kell, hát sírjon valami bennünk,
örömöt, bánatot éljünk meg mi együtt!

Tovább...

Valakit ünnepelnek

Csak halk muzsika feszeng az éjben,
elfújja dallamát a télben.
Nehéz léptek dübörgése kíséri,
boldogság, boldogság, kurjantva ígéri.

Tovább...

Boldogság, itthon vagy?

Vajon a boldogság csak képzelet játéka?
Vagy gondolatunk derűs árnyéka?
Ezen gondolkozom én,
erről szól ma ez a költemény.

Tovább...

Kér(és)

Füstkarikákat terelget az esti szél,
Huncut mosollyal bukik le a Nap.
Már suttogva közeleg az éjfél,
Az éjszaka a virágokra új ruhát szab.

Tovább...

Köszönt a tél

Kinyújtózott már a hideg tél,
hóval takarta be az ásító teret.
Talpunk alatt reccsenő zenével
elaltatta a tájat és a gyerekeket.

Tovább...

Kávéházi emlékeim

Előkelő kávéházban találkoztunk mi régen,
világmegváltó igéket hintettünk el a térben.
Az értelmiség hangja szólalt meg rekedten,
hittük ezt nagyon és harsogtuk is önfeledten.

Tovább...

Hangulatomon túl

Hangom halk, kedvem megrepedt,
kicsit szeretnék még lenni köztetek.
Csipetnyi méz csurogjon az álmodóra,
hadd ébredjek még a bársonyos szóra.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom