Hegedűs András Amatőr
Egy házasság stációi (Így tört ketté)
8. Törésvonal
Éltünk, mint mások.
Egyszer csak rianást hallottunk hirtelen,
"csak a jég, nyugodj meg, kedvesem."
Egy házasság stációi (így töredezett tovább)
7. Hiúság
Elengedték egymás kezét a körhintán ülők
És a csakazértse elvadult himnusza zengett.
Egy házasság stációi (így töredezett)
5. Harag veled
Forralom a szavakat magamban,
nyelvem érzi a mondatok ízét,
már-már szétfeszülnek vasrács fogaim,
hogy kérjek én, mit te nem kérsz.
Bocsánatot.
Egy házasság stációi (így teltek az évek)
4. Nappalok és éjszakák
Nappal:
Izmaim feszülnek,
Izzadt testemen
Csillog a napfény,
Két kezem formálja,
Szépíti hazámat.
Egy házasság stációi (így kezdődött)
3. Klára
Klára!
A neveddel készítek mondatot
A neveddel alszok
A neveddel hallgatok
A neveddel élek
A neveddel ébredek
A neveddel játszok
A neveddel lélegzek.
Egy házasság stációi (így folytatódott)
2. Szerelmünk színei
Bíborszínű éjszakánkon
Egy bíborszínű ágyban
Bíbor cseppent takarónkra
Piros lett a hajnal
Szeretem, mikor szeretve szeret a szemed,
Mikor belém bújik bujdosó bájjal...
Szemedben, mint tenyeremben riadt madár,
Lapulnak megbújva a szép szavak.
Nem elsöprő vihar vagy nekem,
De biztonságos, nyugalmas tó.
Elnyűtt nappalok pihent álma.
Zaklatott szívemre nyugtató.
Megégett a rántás sparhelten a vajban,
Tikkadt háziasszony sápítozik nyomban.
Megnézi, belenyúl, az ujját megsüti.
"A fene-egye-meg!" - és gyorsan kiönti.
Mikor vállamhoz ért véletlen a vállad,
Lelkemben fiatal szerelmek cikáztak.
Amikor megfoghattam végre a kezed,
Mintha megsimogattam volna az eget.
Tétova emberek léptei koppannak,
Még búsul a fákon a sok őszi levél,
Fáradtan gomolyog, ide-oda verdes,
Bús lelkem keresi elveszett szerelmét.