Hegedűs Emese
Ülök kint a réten, és észre se vettem,
Ahogy rám köszöntött az árnyas éjszaka,
Az égre felnéztem félő-meglepetten,
De megnyugtatott a Hold ezüst-szép szava.
Ülünk kint a zöld mezőben,
Fölöttünk a kék remény,
Nem maradtunk most már többen,
Csak mi ketten: te meg én.
Isten hozott országunkban,
Nincsvilágnak szigetén,
Nincshegyek közt, nincsfolyóban
Nincsen élet, nincs remény.
Ej, mi a kő, Őfelsége,
Rondít szoba közepére?
Pitbull tilos! - találták ki,
Ám oroszlánt tarthat bárki.
Én vagyok az őskroki,
Ragadozó, kőkori,
A zöld folyó medrében
Lesem, mi lesz ebédem.
Hol a víz s az ég világa
Összeér, mint két tenyér,
Útra kel az égi bálna,
Teste, lelke hófehér.
Itt, a Nagy Világ-Dozsóban
Elképesztő, nagy bunyó van,
Kihívó a Vörös Sárkány,
Megrettensz mérlege láttán,
Fütyül ő a szabályokra,
Életet se tartja sokra,
Egy a lényeg, csak ő győzzön...
Szennyesen szép szőke Tisza
Vidd messze sóhajomat,
Nézlek, s lelkem felejti a
Gondomat és bajomat.
Íme az Istennő, tökéletes fenség,
Erőtől duzzadó, sugárzó jelenség,
Győzhetetlen harcos, páratlan stratéga,
Világok ismerik: Ő Pallasz Athéna.
Énszerintem rút paranoia gyötri
Azt, ki úgy vélné: a csuhád mikádó...
Szilaj, izmos a termeted,
Nyílegyenes tekinteted
Fogad éles, füled hegyes,
A futásod, mint szél, sebes.
Mondd, merre futsz, hova tartasz,
Bátor, büszke szürke farkas?
Ott van hazám, hol a rétisas száll,
És a folyó békésen csordogál,
Vadlovak vágtatnak versenyt széllel,
Fű zöldje verseng az ég kékjével.
Kasszasiker filmek csilli-villi sztárja,
Piros és kék színnek ünnepelt dívája,
Kinek a szavára sok száz szempár figyel,
S neve hallatára sok kicsi bevizel.