Hegedűs Gábor
stigmákat rajzol az élet reád
utadon vonszolod nehéz kereszted
lehetsz hívő vagy akár renegát
terhed nyomaszt nem ereszt nem ereszted
"Mellemet nyomta nehéz álom,
gyémánt fénnyel szememet sütötte:
láttam egy angyalt fönn a dombon
tüskés akácosban megkötözve."
"Jó emberek, kik kofferemben túrtok,
higgyétek meg, munkátok hasztalan:
a kontrabanda, melyet nem találtok,
a kontrabanda a fejemben van."
kérlek mondd el milyen az ördög
valóban lólábat visel
vagy csak a reszkető emberi lélek
rajzolta ilyenné ezt a képet
ahonnan jöttem
csillagképek
időtlen időkre
változatlanok
fényesek halódók
kicsik és nagyok
ha időm lejár
hozzátok távozok...
nőm az isten alkotta nőm
kit jókedvében teremtett
hogy legyen csillagom őrzőm
kit régóta szerethetek
kárhozott lelkek hullnak pokolra
ilyen opciók ma nincsenek
csak pénzért vett feloldozások
s nevetnek rajta az istenek
egy kócos kis pillanat
feltűnt életem egén
majd nevetve elszaladt
hátramaradt a remény
valót szaggat már a métely
hörög a csend zaj dübörög
két lábon jár itt a kétely
szabadon az ég sem dörög
szunnyadó téli fák között
átdereng egy szomorú arc
ködlepel takarta élet
mely távoli lélekbe mart
csalódást ültet az ajkán
szem is a távolba réved...
hajnalban ébredek vége az éjnek
gyorsan elillan az éjszakai csend
árnyak cikáznak még álmom reszket
szemhéjam ólom befelé mereng
agyam acsarkodik mint szomszéd kutya
amire vágyom nem szirénének
csak a tavasz és nyílna az orgona
alatta sok virág sárgák és kékek...
táncol a csend az idegek falán
közben talán a plafont bámulom
vagy nézek ki a fejemből bambán
mert fekszem itt némán az ágyamon