Hegedűs Gábor
miért ver téged két kézzel az Isten
miért nem ad már boldog napokat
félelem illata szálldos a légben
közben takarítod a romokat
"Vénséges kunyhó áll a kihalt tanyán,
falára ezernyi sebet karcolt a szél,
fölé borul, sikoltó selyem-bíborán
felhőkeresztre feszülve lóg az éj."
visszatekintve emlékeim sora
sorjáz képzeletem idegrostjain
barázdákat szánt az idő vasfoga
hogy jutok majd túl a szirtek ormain
szanaszét szórva álarcok sora
a farsangnak vége nem áll a bál
érzed indulhatnál végre haza
a nagybetűs élet már újra vár
"Lehetnék akár elégedetlen, hajszolva, ami elérhetetlen,
de miért, ha itt, e Földön élhetek
egy ajándékba kapott életet?"
petárda robban durran a pezsgő
lassan az óévnek vége van már
előtted áll egy újabb esztendő
minden kihívása csak reád vár
lassan lepereg az utolsó óra
homokszeme és véget ér az év
durran a pezsgő és a petárda
ünnepet ül most ez a kicsi nép
"Kopasz ágak közt
Őszi leveleket sodorva a földre
Hűvös esti szellő kóborol."
csak a pillanatot éld meg
karácsony ilyen pillanat
csendet élsz szeretetfényben
csupán múló emlék marad
Mint elhangolt hárfán, játszik az ágakon
a szél, süvölt, vagy épp csendes az ütem,
csendben nézem az esőpárás ablakon
a játékot, mellyel a természet üzen.
"A kisded megfeszül a fényben,
már nem nevet.
Száján a sírás apró fodra
megéhezett."
maradnom kell hisz oly sok a feladat
kijelölt utam is még előttem áll
azon töröm fáradó agyamat
vajon a szerencse egyszer rám talál