Hegedűs Judit

Hegedűs Judit

Népszerűség: 119 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Egyszer elszáll...

Egyszer elszáll minden madár,
ki itt maradt, békében jár,
ösztön útján otthont teremt,
szárnya csillog, gyorsan rebben.

Tovább...

Angyali idő

Elhajlik az idő, hogy megérthesd életed,
ha van, ki elmesélje, megérintse szívedet.

Tovább...

A pillanat

Ablakomban egy kismadár itt maradt,
szárnya-tolla idehullott a nap alatt,
ablakomban egy kismadár kopogott...

Tovább...

Őszi árnyak...

Őszi árnyak szép asszonya
süss arcokat még naponta
friss levegőn hajnaltájban
ébredező életvágyban.

Tovább...

Fényes emlék...

Ablakoknál fényes emlék,
hol hallgatott a nóta,
ezer dallam fütyörészve
megragadt egy szóra,
zengőn csengő harangszólam,
szép szavaknak visszhangjában...

Tovább...

Valahol...

Halkan hangokban szólalnak dallamok,
halkan múltunkban élnek a tegnapok,
csendesen van jelen a mának ünnepe,
egyedül születtünk, de fogták a kezünket...

Tovább...

Pokol tüzéből...

Pokol tüzéből táncoló ördög
perzselő verejték homlokon csöpög
döngeti idegszál húrjait egyre
forrongó hangulat égett a testbe.

Tovább...

Tiszta hajnal...

Ó, fátyolos, tiszta hajnal
muzsikál egy madárdallal,
derült lelkek eggyé válnak,
ölelések közt szabad vágyak.

Tovább...

A lélek

Pihenj egy kicsit,
majd akkor kelj tova,
mikor a lélek ereje
túlmutat utadon,
s nagyobbá válik
a ma figyelme
az előtte lévő napokon,
megidézi azon...

Tovább...

Mennyire jó lenne...

Mennyire jó lenne, ha
kinyújthatnám a kezem, és
megérinthetnélek magányodban

Tovább...

Erdőben fán síró ágak...

Erdőben fán síró ágak
eltörtek egyszer, s fáznak
sorban az útnak mentén
korhadtan holdfényes estén.

Tovább...

Az idő...

Az idő eltévedt, amikor ragyogott a múlt,
van út, amire alig emlékszel, de talán
nem is mindig veled volt.

Tovább...

Remények...

Látod, ha fúj a szél, szemedben akkor
is ragyog majd fényed fátyola,
összegyűlt benne a tegnapból
maradt könnycseppek zápora.

Tovább...

Elakadt szó...

Elakadt szó földre hullva,
majd a hangja szólhat újra,
évek sorsa érintve egyszerre,
hitekben békesség sora szeretve.

Tovább...

Végül is...

Végül is csak úgy lehullott a levél a fáról
mert újult erővel majd a tavasszal táncol
a rügyek is egyre szemezgetnek az ágakkal
és a szívek is ébredeznek vágyaikkal.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom